Századok – 1954
Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547
A PAKASZTsÁi; HELYZETE lis MOZGALMAI (1780- 1787) 555 növekedett a feszültség, a szolgálatmegtagadásoktól megrémült nemesség a megyékhez, azok a kormányzósághoz, ez pedig Bécshez fordult. II. József nem hibáztatta báró Preiss tábornok főparancsnokot az összeírások felelőtlen megindításáért, de ezeket a továbbiakban megszüntette. A hangulat a csalódás következtében tovább romlott, s 1784. október 31-én a zarándi Mesztákonban összegyűlt román tömeg határozatot hozott, hogy felvonul Gyulafehérvárra, s határőri felvételét és felfegyverzését kéri. Vezetőjük Crisan kamarai jobbágy volt, s a hozzácsatlakozó földesúri jobbágyokat egy állítólagos császári irattal hívta megmozdulásra. Az irat egyike lehetett azoknak a végzéseknek, melyeket a zalatnai kincstári uradalom jobbágyai panaszaikra Bécsben kaptak. Ezek képviseletében járt többször is ott Horia és Closca, akik az évek során társaiknak kézzelfogható segítséget nem hozhattak, csak ígéretet panaszaik kivizsgálására, s írásos közlést, hogy a tiltakozó jobbágyokat a véghatározat meghozataláig a hatóságoknak tilos üldözniök. Horia, Clogca é s Crisan . a most meginduló fegyveres felkelés vezetői, közvetlen kizsákmányolóik elleni gyűlölettől és a jó császárba vetett bizalomtól hajtva szinte egyidőben álltak a tömegek élére. Közös terv, megfelelő I előkészületek nélkül hömpölygött a román paraszthad Mesztákonból. Az első ' összeütközést Kurety faluban a Crisánnal felvonuló jobbágyok ellen küldött szolgabírák és megyei hajdúk váltották ki. Az összeütközésben győztes románok feladták eredeti tervüket, nem mentek Gyulafehérvárra, hanem a Fehér-Körös völgye felé véve útjukat, megkezdték harci tevékenységüket. A környék falvaiban a nemesi udvarházak lángbaborultak, a tiszti székhelyek, a bányaközségek megismerték a sokat szenvedett nép haragját. A féktelen kizsákmányolás és sok kegyetlenség nemzedékeken át halmozta fel a lelkekben a keserűséget : így ahová a mesztákoni gyűlés résztvevői mentek, mindenütt csatlakozott a nép. Az uradalmi épületek, kastélyok felgyújtása és kifosztása nem valamilyen katonai, hanem tömegmozgalom formájában történt, a férfiak mellett az asszonyok, gyermekek is ott voltak. Sorra kerültek Kristyor, Brád, Ribicze, Körösbánya, s november első hetében már az egész Zaránd megye (később Hunyad és Arad megye északi járásai) harci színtér volt. Az itt folyó harcok híre gyorsan terjedt. A falvak románsága nyugaton egészen Borossebesig, Borosjenőig talpraállt, s ugyanekkor egy seregrész Hunyad megyébe hatolva felkelésre hívta a lakosságot. November 5— 10-e között az egész megye tűzben állt. Ekkor már Crisan nem volt közöttük. A zalatnai felsőuradalomban, Topánfalván találkozott Horiával és Closcával és felkészültek az ottani nép mozgósítására. Tudták, hogy Zarándban, Hunyadban, sőt Arad megyében folyik a harc, Alsó-Fehér és Torda-Aranyos mozgósítása volt a következő feladat. A vezérek megosztották maguk között a területeket. Crisan és Closca Abrudbánya felé vonult, jloria a zalatnai felsőuradalomban működött. A mellyel" és uradalmi tisztek, uzsoráskodó nemesek, polgárok, az uralkodó osztály papjai hullottak el a román parasztok kemény ökle és egyszerű fegyvereinek csapásai alatt. De nem kímélte a paraszthad a saját soraiból kikerült árulókat sem : sok bírót, gazdagparasztot, pópát büntetett meg. Az utóbbiak általában a néppel tartottak, a harcba-menők előtt vitték a keresztet és erőszakkal átkeresztelték görögkeletinek az elfogott magyarokat, a parasztokat is.. November 11-én az Alsó-Fehér megyei Krakkóban találkoztak a seregek és számot lehetett vetni az addig elért eredményekről. Nyilvánvalóvá vált, hogy a meglepett vidéki nemesség eddig még alig tudott védekezni ; mind-
