Századok – 1954

Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547

A PAKASZTsÁi; HELYZETE lis MOZGALMAI (1780- 1787) 549 lálási' anyag kiterjed a nemességre, papságra, polgárságra is, s figyelembe veszi az »egyéb« foglalkozási ágakat, pl. a távollevők rovatával rávilágít a bérmunkára elszegődő vágy másutt szerencsét próbáló vándorelem nagy számára. Itt említjük meg, bogy más forrásból — erre az összeírásban rovat iiincs — tudjuk : a koldusok száma megközelíti a 25 000-t. Azonban annak ellenére, hogy a népszámlálási anyagot 1938-ban statisztikailag összefoglalóan feldolgozták — s hogy már a kortársak alapul vették minden, az ország helyzetét, problémáit taglaló munkában (Skerlecz, Berzeviczy, Schwartner) —, a számadatok csak a nagy földmérési anyaggal összevetve lennének igazán tanulságosak. Fontos ugyanis tudnunk a népszámlálás alapján, hogy a parasztság arányszáma a Maros-Tisza szögletben és a Bácskában a legnagyobb, de következtetéseket csak a parasztság által használt szántó, szőlő, legelő adatai alapján vonhatnánk le. A népszámlálás is rámutatott a magyarországi városok agrárjellegére, amely nemcsak az Alföldön jelentkezik. — de a polgári fejlődés terén ezzel a jelenséggel kapcsolatban mutatkozó elmaradást is a dimenzionális anyag mutathatná be. Az urasági és parasztföldet felmérő dimenzionális iratokból, melyeket az előjogait féltő nemesség 1790-ben elpusztított, megmaradt néhány, így Heves megye kimutatásai. Ezek szerint urasági használatban, vagyis majorsági kezelésben volt a megyében 135 965 kat. hold, a parasztságnál mint úrbéres föld 111 173 kat. hold. Az urasági szőlő 902 kat. hold, parasztszőlő 2730 kat. hold. A népszámlálás 1787-ben Heves megyében 9047 telkes parasztot mutat ki, paraszt és polgár örököseként 8969-t (a megyében felvett polgárcsaládok száma csak 606), zsellérként 20 412-et, s meg ném határozott társadalmi kategóriával több mint 32 557 gyermeket. Végezetül az összeírás a 18 évnél idősebb nemesek számát 5640-ben állapítja meg. A megye férfi lakosságának 6,7%-a nemes, 10,8%-a telkesparasztcsaládfő, 24,4%-a zsellér-cseléd, kiknek kezén igen minimális föld, inkább szőlő lehet. A 6,7%-nyi nemesi birtokosok a művelt föld közel 60%-át tartják majorsági kezelésben. Mennyire támaszkodnak az úrbéres parasztság robotjára — mennyire alkalmazzák a bérmunkát, ezt nem tudjuk. De feltűnőnek kell tartanunk, hogy a munkaigényes szőlőnél fordított az arány.A paraszt-szőlők területe háromszorosa az uraságiaknak. A jól jövedelmező szőlőnek Ilyén redukált kihasználása tőkehiányra utal, azt sejteti, hogy a szántóföldeknél sem számolhatunk a bérmunka nagyobb mérvű alkalmazásával. Tehát a családtagjaival együtt mintegy 100 000 főnyi zsellér-cseléd elem Heves megyében nagy nyomorban élhetett, kiszolgáltatva az uraságok s a gazdag-parasztok kénye-kedvének. Országos viszonylatban nézve a parasztság helyzetét, az adatok szerint az úrbéres terhek az előző korszakban megállapított keretek között változatlanok. A hadiadó 1786-ban félmillióval növekszik, a háziadó, mely a megyei költségeket fedezi, tekintélyes emelkedést mutat. 1780-ban 1 357 088 forint. 1787-ben már 2 064 598 forint — két évtized alatt háromszoros a növekedés. Berzeviczy Gergely számításai szerint a hadi- és háziadó az egész telkes jobbágyot kb. évi 30 forinttal terheli meg. Hogy a parasztság az állami adó megfizetésére képes legyen, már ekkor, másfél évtizeddel az úrbérrendezés után további szabályozásra volt szükség. Az úrbérrendezés a földesúr és jobbágy viszonyát állami ellenőrzés alá vonva sok nyitott kérdést, sok visszaélési lehetőséget hagyott.. A jobbágytelkek