Századok – 1954
Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547
A PARASZTSÁG HELYZETE ÉS MOZGALMAI (1780—1787) (A felvilágosult abszolutizmus parasztpolitikájához)* A parasztság helyzete és a jobbágyrendelet A felvilágosult abszolutizmus lényegének megismeréséhez segíthet hozzá annak vizsgálata, milyen volt adott helyen, adott időszakban parasztpolitikája. A felépítmény elemzése során megállapíthattuk : a felvilágosult abszolutizmus, annak ellenére, hogy alaposan megnyirbálja a nemesi és egyházi előjogokat, mégis a rendi monarchia speciális formája. Ezekben az évtizedekben, de különösen ezekben az években kiteljesedik a Habsburg-abszolutizmus. Az összbirodalmi centralizáció már-már megvalósult s ez az egyes országok független államiságának, politikai önállóságának következetes lerombolásával járt együtt. Amikor azonban az osztrák és cseh örökös tartományokban felszámolják a feudális partikularizmust — ez egyben a tőkés ipari fejlődés, a polgári-nemzeti haladás előmozdítását is jelenti. Az itt gyarapodó burzsoázia ugyan, éppen Bécs gyámkodásában bízva, lomhává, forradalomellenessé válik, kokárda helyett a hálósapkát választja, de van és mégiscsak hordozója a polgári-nemzeti kultúrának. Más a helyzet Magyarországon. A birodalom teljes centralizálása az ország függetlenségének elvesztésén túl a nemzeti nyelvet, kultúrát fenyegeti. S a birodalmon belül az az alárendelt gyarmati sor, ami < Magyarországra már nemcsak vár, hanem ami rajta beteljesedik, a felvilágosult abszolutizmus pozitív lehetőségeit szinte teljesen lerontja. Az előző évtizedekre, s ezekre az évekre különösen megállapítható, hogy az ország erői meddő ellenállásban őrlődnek fel az idegen önkényuralommal szemben. Az uralkodó osztály, mely magyar polgárság híján egyedül veszi fel a harcot a beolvasztó törekvések ellen, szűk rendi szemléletétől nehezen szabadul. Nem hajlandó figyelembe venni az általa kizsákmányolt parasztság jogos követeléseit — úr és paraszt gyanakvó haraggal állnak szemben egymással, könnyítve a Habsburg befolyás szinte korlátlan érvényesülését. Folytatódik Bécs régi játéka : a parasztság adózóképességének védelme az úrbéres igényekkel szemben, ugyanakkor az uralkodó osztály támogatása a parasztság antifeudális harca ellenében. A rendszer osztálybázisa világos lehet előttünk, de korántsem volt az a kortársak, az érdekelt résztvevők előtt. A »francia század« második felében a »második jobbágyság« közép- és keleteurópai országaiban az abszolutizmus merő önfenntartó szükségletétől vezetve * Az itt közölt tanulmány részlet az egyetemi tankönyvnek az 1780—1790 közötti korszakot tárgyaló fejezetéből. A szerkesztőség további részleteket is szándékozik a készülő egyetemi tankönyvekből közölni, szélesebb közönségnek való bemutatás céljából. 4*
