Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

л хк.ч/,итKÖZI MUNKÁSMOZGALOM KÖZPONTJÁNAK OKOSZORSZÄGBA VALÓ ÁTHELYEZŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ Az 1905— 1907-es forradalom mérhetetlenül gazdag .tapasztalatainak általánosításával V. I. Lenin alkotóan továbbfejlesztette a forradalmi marxizmus elméletét. Az ezekben az években keletkezett lenini munkák még nem tartalmaznak közvetlen következtetést a szocializmus egy országban való győzelmének lehetőségéről, de már tartalmazzák az összes vagy majdnem az összes elemeket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy előbb vagy utóbb levonják a következtetést. • Az első orosz forradalom veresége és a februári polgári-demokratikus, majd pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme között mintegy tíz év telt el. Ezalatt Oroszország átélte a sztolipini reakció és az újabb forradalmi fellendülés szakaszát, keresztülment az imperialista világháborún. Az első forradalmat előkészítő valamennyi gazdasági, társadalmi és politikai ellentét megmaradt és elmélyült. A monopolkapitalizmus fejlődése, a falusi osztályrétegeződés meggyorsulása (a sztolipini reformmal összefüggésben), az egész proletariátus és gerincének növekedése megteremtette az objektív előfeltételeket ahhoz, hogy a munkásosztály vezetésével bekövetkezzék a forradalmi mozgalom újabb, még hatalmasabb fellendülése. A XIV. pártkonferencia a két polgári-demokratikus forradalom közt eltelt évtizedet egészében értékelve, megállapította, hogy Oroszországban végig megvolt az általános forradalmi helyzet. 1912-ben, amikor Oroszországban megkezdődött az újabb forradalmi fellendülés, a bolsevikok kiűzték a pártból a likvidátor mensevikeket és végérvényesen önálló párttá alakultak — újtípusú harcos proletárpárttá, amely forradalmisága és a nép érdekeiért folytatott önfeláldozó harca következtében gyökeresen különbözött minden szociáldemokrata párttól. A párt befolyására és vezetésével, a párt jelszavaival bontakozott ki 1912—1914-ben a hatalmas sztrájkmozgalom, amelynek lendülete, terjedelme jóval felülmúlta a, világ többi országának sztrájkmozgalmát. Mialatt a német szociáldemokrácia opportunistái az általános sztrájk megengedhetetlenségéről fecsegtek, a bolsevikok pártja ismét napirendre tűzte az általános sztrájknak, mint közvetlen gyakorlati feladatnak kérdését. Az első világháború idején a bolsevik párt az egész világproletariátusnak példát mutatott a nemzetközi kötelességhez való hűségre, a cárizmus és az imperializmus.ellen, a szocializmusért, a dolgozó tömegek érdekeiért folytatott aktív és önfeláldozó harcra. Ebben az időben V. I. Lenin kidolgozta az imperializmus elméletét, megalkotta a proletárforradalom befejezett elméletét, a .szocializmus egy országban való győzelme lehetőségének elméletét. Üj szakasz volt ez a marxizmus-leninizmus fejlődésében, a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésében. A bolsevikok felléptek a szociálsoviniszták ellen, a II. Internacionálé árulása ellen, a II. Internacionálé ellen, amely csődbejutott» mert az opportunisták elhatalmasodtak benne. Lenin az egész világ előtt adta ki a harci felhívást az imperialista háborúnak polgárháborúvá való átváltoztatására, a III., Kommunista Internacionálé létrehozására. A bolsevik párt volt az a döntő erő, amely a nemzetközi munkásmozgalom valamennyi valóban internacionalista elemét maga köré tömörítette és megszervezte az opportunisták — az imperializmus ügynökei — elleni harcra. Oroszország munkásosztálya, a bolsevikok vezetésével, a dolgozó parasztsággal szövetségben megdöntötte a monarchiát, majd pedig 8 hónappal a polgári demokratikus forradalom győzelme után megsemmisítette a tőke 4 Századok