Századok – 1954

Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497

500 ' SZABÓ ISTVÁN is felvetettek a jobbággyal szemben »régi vétkek«-et. Végeredményben tehá^ Székely György azt a tényt, hogy a jobbágyokat régi vétkek felhánytorgatásával meg akarják akadályozni az elköltözésben, azzal kívánja bizonyítani, hogy az elköltözött jobbágyokat földesuraik vissza szokták követelni,vissza pedig azért, hogy bíróságaik elé állítsák őket, esetleg éppen engedetlen elköltözésük miatt. Azonban mindjárt kérdeznünk lehet : ha sikerült is megállapítani, hogy a földesurak az elköltözött jobbágyokat bírói joguk felettük való gyakorlására visszakövetelték, pusztán ezzel sikerült-e vajon azt is bizonyítani, hogy a földesurak az elköltöző jobbágyokat régi vétkek ürügyén vissza szokták tartani? Én azt hiszem, hogy az ilyen »közvete

tt« bizonyítás nem lehet meggyőző : a jobbágy bíráskodás végett való visszakövetelésének és a jobbágy régi vétkek ürügyén való visszatartásának tényei nem »feltétlenül« esnek egybe, sőt egyáltalában nem esnek egybe. Azonban annak a bizonyítása, hogy az elköltözött jobbágyokat a földesurak bíráskodásuk gyakorlása végett vissza szokták követelni, önmagában sem könnyű feladat. Székely György arra gondol, hogy magam azért jutottam más eredményre mint ő, mert nem vettem figyelembe a felfogásommal nem egyező oklevelese adatokat. Székely György előtárja ezt az okleveles anyagot. Sajnos, ezt az anyagot most sincs módomban a kérdésre nézve figyelembe venni, mert ezek az adatok Tiemqjcér^r^ vonatkoznak. Tehát nem támasztják alá Székely György megállapítását : az elköltözött jobbágyoknak a földesurak által, a szökéséért vagy más okból, bírói székük elé való visszakövetelését. Az adatai ugyanis — kettő kivételével, amelyek, látni fogjuk, megint másról szólnak — egyszerűen elköltözött jobbágyoknak a visszaköveteléséről, vagy — egy esetben — a Szentgyörgyiek és Pozsony város között a jobbágyok elköltözése befogadása felől kötött egyezményről szólnak, anélkül hogy a volt földesúr bírói igényét csak említenék is, még kevésbé örökítik meg bírói joguk érvényesülését. Mindkettő, a visszakövetelj és az egyezmény, jól ismert jelensége a magvar történelemnek a feudalizmus korában. Különösen is az előbbi : gyakran előfordult, hogy a földesúr peres úton vagy erőhatalommal visszaszerezni igyekezett engedély nélkül eltávozott vagy éppen hatalmasul elhurcolt jobbágyát. Vissza akarta szerezni az elvesztett jobbágyerőt, a termelő és szolgáló jobbágyot, hiszen ezek munkájából élt. Vissza akarta tehát szerezni jobbágyait azért, hogy növelje jövedelmét J Nem vitás tehát, hogy a földesurak elvesztett jobbágyaidat val 'ban sokszor visszakövetelték, s ha nem léptek a per útjára, megkísérelték a jobbágyot erőszakkal visszaszerezni vagy legalább is meg akarták szerezni javait. Azonban Székely György egyetlen adata sem bizonyítja, hogy a földesurak az elköltözött jobbágyokat azért igyekeztek volna visszaszerezni, hogy a jobbágyot bírói székük elé állítva, őket engedetlen elköltözésükért megbüntessék. Ttt valami féreértés van. Székelv György adatai másról beszélnek. Hozzá kell tennem, hogy magam sem találkoztam eddig ilyen adattal. Bizonyára hiába is járnánk • utána : semmi nyoma annak, hogy törvényeink a szökött jobbágyra — azon túl, hogy javai addigi földesurának estek — pusztán szökése miatt büntetést statuáltak volna. Ellenben büntetést róttak a 9 Az egyezményre példa Szab 5 István i. m. Századok 1938. 50. 1. Az elköltözött vagy elköltöztetett, illetőleg elszöktetett jobbágy visszaszerzésére irányuló törekvésekről oklevelek lépten-nyomon szólnak, ezért csupán általánosságban utalok az oklevélközlésekre.