Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
AZ 1351. ÉVI JOHliÁGYTÖRYÉN YEK 499 Székely György fejtegetéseimet nem találta elfogadhatónak s amellett tört lándzsát, hogy a törvénycikkben a szabad költözés jogáról van szó. A törvénycikkben szerinte azzal szemben állítottak tilalmat, hogy a földesurak az elköltözni készülő jobbággyal szemben »indokolatlanul« és »ürügyként« vádakat emeljenek s ezzel megakadályozzák a jobbágy elköltözését. Állásfoglalása nem éppen határozott : érvei és adatai szerinte is csupán »lehetővé teszik« magyarázatát.5 A kötet egy másik tanulmányában pedig azt állapítja meg, hogy a törvénycikk »többek között« a földesúri hatóságot, az ún. úriszéket szabályozza.6 A »többi között« a fentiek után kétségtelenül nem más, mint a szabad költözés keresendő. Székely György a törvénycikk ilyen kettős értelmezését fenntartotta a magyar történelem egyetemi tankönyvének közelmúltban megvitatott sokszorosított kéziratában is. Itt a törvénycikkben egyrészről arra irányuló szándékot ismer fel, hogy a földesuraknak megtiltsák a költözni óhajtó jobbágynak »elévült« vétkek jogcímén való visszatartását, másrészről a törvénycikknek egyenesen azt a jelentőséget tulajdonítja, hogy a földesúri igazságszolgáltatás általa került a földesúri jogok sorába.7 .Székely György tehát a törvénycikkben két önálló jogszabályt vél felfedezni : az egyikben a szabad költözés bizonyos akadályainak elhárításáról, a másikban a földesúri bírói hatóság statuálásáról történik gondoskodás. Mindjárt állapítsuk meg : a törvénycikk szövege az 1351. évi decretum" fennmaradt eredeti hiteles példányaiban szervesen összefüggő, többszörösen összetett mondatot alkot.8 A szöveg szerkezete sem engedi meg, hogy azt két önálló mondatra bontsuk. Filológiailag és logikailag azonosképpen egység, melyben a tiltó főmondathoz ellentétes mellérendelő mondat járul feltételes alárendelt mondattal együtt. Legfeljebb tehát arról lehetne szó — Székely György kettős magyarázata nyelvtani megoldása felől nem tájékoztat bennünket —. hogy miközben a törvénycikkben a szabad költözés jogát biztosítják, járulékosán — tehát a szabad költözésről rendelkezve s csak ezáltal szükségesként — érintik a feudalizmus rendjének a földesúri bírói hatalomban megnyilatkozó nagyerejű tényezőjét is. Álláspontom azonban változatlanul az, hogy az 1351. évi 18. articulusnak a jobbágyok szabad költözéséhez egyáltalában semmi köze mnc.s,Tianem a törvénycikkben foglalt kérdés merőben a földesúri bíráskodást illeti J Mielőtt azonban ennek megfelelően a törvénycikk bíráskodási tartalmával foglalkoznánk, szükséges megvizsgálnunk Székely Györgynek a szabad költözés mellett szóló érvelését. Székely György — mint láttuk — a törvénycikk téves címétől befolyásolva azt a régi, de a múltban sem egyedüli magyarázatot képviseli, hogy a törvény megakadályozni óhajtotta az elköltöző jobbágyoknak uraik által ürüggyel elővett régi elévült vétkek címén való visszatartását. Magyarázata alátámasztására megállapítja, hogy a földesurak üldözték elköltözött jobbágyaikat, visszakövetelték azokat maguknak,, s az ítélkezés jogát fenn akarták tartani maguknak a már eltávozott jobbágy felett is. ítélkezni akartak pedig elköltözött jobbágyaik felett Székely György szerint az engedély nélkül történt elköltözés vagy más bűneik miatt. Székely György szerint az ilyen eset »feltétlenül egybeesik« azzal, hogy a földesurak már az elköltözés alkalmával 5 A szerző, sajnos, máskor ezt a »lehetségés«-t mér ténybeli evidenciaként kezeli. 6 Székely György, i. m. 210, 307. 1. 7 I. köt. 1. rész 38, 40. 1. 8 Figyelmen kívül kell tehát hagynunk a Corpus Jurisban található tagolást. 521
