Századok – 1954

Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497

AZ 1331. ÉVI JOBBÁGYTÖRVÉNYEK Lajos királynak az »országlakos«-ok »nyugalmasabb állapota és békés kényelme« érdekében az anyja akaratából és a bárók tanácsára 1351-ben kiadott 25 articulusa között 3 articulus jobbágyokra vonatkozik. Ezek közül a jobbágy-kilencedről szóló 6. és a jobbágy földesúri bírói hatóságáról szóló 18. articulusokkal korábbi tanulmányaimban foglalkoztam s megkíséreltem azoknak magyarázatát nyújtani.1 Magyarázataimat Székely György most vitássá tette, különösen a 18. articulusét,2

Minthogy a magyar jobbágyság történetében lényeges törvényekről van szó, úgy vélem helyénvaló alapos megvitatásuk. Magam Székely György elutasító felfogása után is vitatni kívánom felismerni vélt igazamat s vizsgálódásaimba közel két évtized után most új szempontokat és új forrásanyagot tudok bevonni. Egyben a két vitás articuluson kívül foglalkozni ldvánok az eddig általában kevés figyelemre méltatott 16. articulussal is. Az Anjou-kor e három jobbágytörvényé a kérdések tisztázása után értékes támasza lehet a történeti kutatásnak, éppen a magyar feudalizmus virágzásának és a magyar jobbágyság egységesülésének korában. / Mielőtt a szóbanforgó jobbágy tör veíryéket egyenként megvizsgálnánk, szeretnék röviden utalni arra, hogy az 1351. évi decretum egészében a nemesség érdekeinek védelmét szolgálja és pedig a feudális társadatom kiváltságos osztályának más rétegeivel és tényezőivel szemben. A magyar feudális társadalomban az európai viszonylatban is igen nagytömegű nemesség — az ún. köznemesség — anyagi alapja, társadalmi helyzete és politikai szerepe a XIV. században még nem volt annyira szilárd, hogy a királyi hatalom és mindazok, akiknek a felhalmozott feudális földtulajdon velük szemben túlnyomó, sőt nyomasztóan fölényes hatalmat biztosított, a valóságban nem veszélyeztették volna a nemesség fontos érdekeit, olykor egyenesen nemesi jogait és állapotát is. A XIV. század első felében a magyar nemesség még nem is tekintett olyan múltra vissza, hogy nemesi kiváltságaik vitathatatlanul kije<recesedhettek volna. Annál inkább érthető, hogy a nemesek, amikor a politikai helyzet — Lajos király itáliai hadjárataiban szerzett érdemeikkel — jogaik elismertetésére és kürülbástvázására alkalmat nyújtott, az alkalommal élni kívántak. Az 1351. évi törvénykönyvet lényegében ilyen alkalom szülöttének tekinthetjük. A decretum az egységes nemesi rend alapokmánya kívánt lenni a maga idejében : a nemesek a király elé vitték az aranybullát, meg«iHanyatló jobbágyság a középkor végen. Századok 1938. 10—59. 1. Az 1351. évi 18. törvénycikk. Szentpétery Emlékkönyv. Budapest, 419—439. 1. 2 Tanulmányok a magyar parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Bpest, 1953. Szerk. Székely György. Kérdéseinkről a kötet 208—212, 276—287, 304—314. lapjain van szó, Székely Györgynek »A jobbágyköltözés, mint a paraszti harc egyik jellemző formája« és »A jobbágyság földesúri terheinek növelése és az eröszakapparátus további kiépítése« c. tanulmányaiban. 1 Századok