Századok – 1954

Krónika - H. Haraszti Éva: A népi demokratikus országok küldötteinek beszámolói a Magyar Történész Kongresszusról 485

h. haraszti ÉVA szerbe voltak állítva. Továbbá, hogy a témák központi jelentőségű kérdéscsoportokat öleltek fel, hogy ezekhez a kérdéscsoportokhoz a magyar történészek hatalmas új anyagot kutattak fel, ezek alapján pedig új értékeléseket adtak, úgyhogy ezáltal a nemzetközi történettudomány számára új, nagy perspektívát nyitottak (L. Stern). L. Holotík kiemelte a magyar marxista történetírás nagy ós érdemes eredményeit a török és a Habsburg hódítók elleni függetlenségi harcok bonyolult kérdéseinek feldolgozásainál. A kongresszus munkálatai nyilvánosságra hozták — állapította meg V. Cherestesiu — a magyar, román, cseh, szlovák, lengyel stb. népi tömegek szabadságért és függetlenségért folytatott harcának közös momentumait. A kongresszusi küldöttek beszámolóikban a kongresszus hiányosságairól is megemlékeztek. Hibának tartották általában, hogy a kongresszus folyamán vagy bevezetéseképpen nem hangzott el olyan átfogó referátum, amely a mai magyar történettudomány állapotát, perspektíváit, terveit és céljait ismertette volna. Molnár Erik akadémikus referátumát — minthogy ez számos kérdésben új megvilágításba helyezte a magyar történelem elvi jelentőségű kérdéseit — előre kellett volna tenni és megvitatni. Stern professzor véleménye szerint kevesebb — több lett volna. A referátumokat túl nagy számuk miatt a kongresszuson nem vitatták meg. így gyakorlatilag lehetetlen volt egyes kórdóskomplexumokat kiegészíteni, továbbfejleszteni illetőleg kijavítani. Az előadások tartalmi részét is megbírálták. L. Holotík hiányolta a magyar nép osztályharcainak történetére vonatkozó előadásokat. Figyelmen kívül maradt a Dózsa-felkelés és általában a parasztfelkelések kérdése. A kongresszus nem igen foglalkozott Magyarország társadalmi-gazdasági fejlődésével és nem hangzottak el előadások a magyar történelem kezdeteiről, valamint a középkori Magyarországról. Stern professzor a Magyar Történész Kongresszus tudományos mérlegét felállítva és tanulságait levonva, figyelmeztetőleg szól: óvakodni kell a kritikátlan aktualizálástól, a nemzeti múlt nagy alakjainak és eseményeinek romantikus idealizálásától, nehogy a polgári nacionalizmusba tévedjünk. Vonatkozik ez a magyar történet nagy alakjaira is, mint I. Istvánra, IV. Bélára, Hunyadi Jánosra, Mátyásra, Bocskaira, Bethlenre, Zrínyire, Rákóczira, Széchenyire és Kossuthra is, mivel a bennük rejlő ellentmondást csak osztály-, idő- és érdekkorlátaikból a korabeli gazdasági, társadalmi, politikai és ideológiai viszonyok konkrét történelmi viszgálataiból tudjuk kielemezni. A haladó magyar történészek előtt az a nehéz feladat áll, hogy a pozitívat, haladót, előremutatót kimunkálják a magyar történet nagy eseményeiből ós alakjaiból, de ne tévesszék szem elől a negatívat, az ellentmondásost, a reakciós vonásokat. Ez olyan feladat, amelyet csak azon szomszéd népek történészeinek baráti együttműködésével tudnak megoldani, amelyeket azelőtt a magyar »uralkodó nemzet« elnyomott. A kongresszust ismertető referátumok továbbá beszámolnak arról is, hogy a közös, együttes munkával megoldandó feladatok közül milyen munkálatok várnak az egyes országok történészeire és ezekből a feladatokból melyeket sikerült már megoldaniok. Általában ezeket a feladatokat beillesztették az 1954-es ós követkoző évi tervekbe. J. Macek már arról tudósít beszámolójában, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete elküldte a munkaterveket és a csehszlovák történelem készülő áttekintésének téziseit a Szovjetunióba valamint a népi demokratikus országokba. A csehszlovák történészek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok történészeivel közösen vitatják majd meg ennek az áttekintésnek a téziseit. A magyar történetírással való együttműködés megszilárdítására és a magyar levéltárakban lévő forrásanyag felhasználására a Csehszlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete állandó munkahelyet szándékozik berendezni Budapesten. L. Stern hangsúlyozza, hogy a Német Demokratikus Köztársaság minden jelentősebb intézményének feladata, hogy behatóan foglalkozzék a Magyar Történész Kongresszus kérdéseivel és határozataival, megvitassa és levonja a következtetéseket a Német Demokratikus Köztársaság haladó történettudománya számára. Halaszthatatlan feladat továbbá a Német Tudományos Akadémia keretében működő Történettudományi Intézet felállítása és a tervszerű történettudományi kutató munka megindítása. A küldöttek beszámolóinak a Magyar Történész Kongresszusból levont tanulsága tanulság egyúttal a magyar történészek számára is. L. Holotík véleménye szerint a kongresszus szemléletesen igazolta, hogy a történettudomány igen hathatós eszköz ahhoz, hogy a szóles tömegeket a szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus szellemében neveljük. A társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek tanulmányozása nélkül — írja J. Macek — a nemzetek közti kapcsolatok tanulmányozása, Lenin szavaival élve, »legjobb esetben is csak töredékesen gyűjtött nyers tények halmaza s a történelmi folyamat egyes oldalainak ábrázolását« adná. Ha ismerjük országaink gazdasági és társadalmi fejlődését az illető korszakban, csak akkor tárhatjuk fel a kapcsolatokat