Századok – 1954

Szemle - Dutt; R. Palme: The Crisis of Britain and the British Empire (Ism.: Elrick Doris) 472

472 szkb1lk К. PALME DUTT : THE CRISIS OF BRITAIN AND THE BRITISH EMPIRE (Britannia és a brit birodalom válsága) (London, Lawrence and Wishart, 1953. 512 1.) Első mondatában mintegy jelszóként szögezi le R. 1*. Dutt, hogy tanulmányában a brit birodalmat nevén nevezi, hogy nincs szándékában használni a most divatos »brit nemzetközösség« elnevezést, amelyet a konzervatívok és a munkáspárt vezetői terjesztenek, hogy elkendőzzék a brit birodalom igazi arculatát . Véget akar vetni annak az »elméletnek«, hogy a »birodalom« elnevezés elavult formula, hogy ma a birodalom népei szabadon élnek egy laza köteléken belül, hogy egy szabad közösséget alkotnak, melyet a királynő vagy az anyaország iránti szeretet köt össze. E tévhit leleplezésére R. P. Dutt hatalmas tényanyagot sorakoztat fel, amely megmutatja, hogy a gyarmati elnyomás ma nemhogy csökken, hanem éppen a válság következtében egyre erősödik. Statisztikai anyagot ós szemtanúk — főleg a polgári írók — vallomásait felhasználva, szembeállítja a tőkések gyarmati extraprofitját a gyarmatokon és a függő országokban élő népek süllyedő életszínvonalával. Elemezvén a különböző terveket és szervezeteket, amelyek állítólag a gyarmatok fejlődését mozdítják elő, arra a következtetésre jut. hogy a gyarmatosítók meséi a fehérek civilizációs szerepéről nem más, mint próbálkozás, hogy eltakarják a birodalmon belül folytatott erőszakos kiszipolyozást. Egy fejezetet szentel annak bizonyítására, hogy a brit birodalom »a háborúk szülöttje és a háborúk tenyésztője«. Vázolja a brit birodalom terjeszkedésének történetét és utal a most folyó malá j földi háborúra és a barbár erőszakra, amelyet a kenyai nép ellen alkalma zna k A birodalom helyzetét azért elemzi olyan részletesen, inert ebben látja Anglia egyre mélyülő válságának kulcsát. »A brit nép — írja Dutt — megszokta azt, hogy krónikus válságban él, de nem magyarázza meg senki, hogy mi a válság igazi oka.« A konzervatív- és a munkáspárt vezetői azt állítják, hogy a válság okai számos, ellenőrzésükön kívülálló tényben rejlenek. Hivatkoznak a Szovjetunió állítólagos terjeszkedési vágyára, a kommunizmusra, a nemhivatalos sztrájkokra ; a konzervatívok a munkáspárti minisztereket hibáztatják tehetetlenségükért, a munkáspárt vezetői a konzervatívok nópellenes politikájára hivatkoznak és így mind a két párt elkendőzi a válság igazi okait. Ezt a megtévesztő politikát annál könnyebben űzhetik, mivel a brit nép többségében — bár öntudatlanul — még él az a hit, hogy a brit birodalom mindig volt ós mindig lesz, hogy Anglia a birodalom nélkül pusztulásra van ítélve. Ez a többség azonban ma érzi, hogy a birodalom körül nincs minden rendben, ezért elemzi Dutt olyan részletesen ós történelmi vonatkozásokban a gyarmati és függő népek helyzetét. A könyv nagy erénye, hogy n,emcsak leírja a mostani helyzetet, hanem vázolja e helyzet történelmi előzményeit, a birodalom fejlődésót. Anglia válsága — bizonyítja be Dutt — á birodalom válsága ; a gyarmatok felszabadulása egyben a brit nép felszabadulását jelentené. Az imperialisták a válságból a gyarmatok fokozott kizsákmányolásában keresnek kiutat és mivel a három fő területük közül kettő, Malájföld és Irán kicsúszik a lábúk alól, egyre inkább Afrikára fordítják a figyelmüket. Dutt egy-két példával illusztrálja ezt a folyamatot ós elemzi az Egyesült Államok afrikai befektetéseit is, amelyek mélyítik az ellentéteket az amerikaiak és az angolok között. De nemcsak Afrikában jelentkezik ez az ellentót, hanem a brit birodalom összes piacain. A birodalom válsága — mutat rá Dutt — a felületen »dollárválság« formájában jelenik meg és könyvének nagy része foglalkozik e »dollárválság« okaival. A gyarmati extraprofit csökkenése, a népi demokráciák felszabadulása a nyugati országok kizsákmányolása alól, az Egyesült Államok világhódító törekvései, háborús politikája, mindez a régi élősdi brit imperialista rendszer összeomlását jelenti, ós minden arra irányuló próbálkozás, hogy fokozott gyarmat i elnyomással segítsék elő Nyugat-Európa talffl-aállítását, kudarcra van kárhoztatva. A birodalom helyzetének elemzéséből nem maradhat ki az ú. n. független dominiumok helyzete sem. Az imperialista gyarmati rendszer, írja Dutt, először is a gyarmati ország gazdasági kizsákmányolását jelenti az imperialista hatalom nagy monopoliumainak érdekében, másodszor az ország felett gyakorolt sztratógiai uralmat és harmadszor egy olyan politikai rendszer fenntartását, amely e céloknak rendeli alá az országot. A hatalom formáját — gyarmati, függő vagy »független« — e céloknak megfelelően alakítják át. Azt az ú. n. »függetlenséget«, amelyet korábban