Századok – 1954

Szemle - Foster; William Z.: Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának története (Ism.: Szamuely Tibor) 467

SZKMT.K 469 arisztokrata réteg kialakulását eredményezték. E rétegből kerültek ki a munkásosztályt eláruló szakszervezeti bürokrata-káderek. W. Z. Foster hangsúlyozza, hogy e tényezők többsége ma már nincs érvényben, az amerikai munkásmozgalom forradalmasodását gátló eme tényezők a jelenben már elestek. Az amerikai munkásmozgalom alapvető gyöngesége : a munkások jelentős részénél gyökeret vert kispolgári ideológia. Ennek következtében győzedelmeskedhetett az opportunizmus és az osztályegyüttműködés politikájának egyik legreakciósabb válfaja. W. Z. Foster részletesen foglalkozik az USA-beli opportunizmus ós reformizmus forrásaival, módszereivel és fejlődésével. Hangsúlyozza, hogy az opportunizmus alapvető fellegvára az 1881-ben alapított sárga Amerikai Munkásszövetség, mely az azóta eltelt évtizedek alatt gazdag tapasztalatokat gyűjtött a munkásosztály érdekeinek elárulása terén. Az USA Kommunista Pártjának, ill. a létrejöttét megelőzően az amerikai munkásmozgalomban megjelenő baloldali irányzatoknak a legfontosabb feladata : kérlelhetetlen harcot folytatni az AFL és más reakciós szervezetek vezetői ellen, akik a vállalkozók érdekeit képviselték. A szerző jónéhány fejezetet szentel ennek a harcnak. Az amerikai munkásosztály forradalmi mozgalmának hosszú és dicső története лап. А XIX. században, különösen a polgárháború befejezését követő időszakban egy -mást követik az amerikai proletariátus nagyszerű, harcos fellépései. E fellépések nem egyszer a karhatalmi egységekkel való fegyveres összetűzésekhez vezettek. W. Z. Foster könyve világosan megmutatja, hogy a munkásoknak a »demokratikus« Amerikában olyan kegyetlen terror mellett kellett harcolniok, amely megegyezett a cári Oroszország körülményeivel. Az 1877. évi általános vasutassztrájk, a haymarketi események Chicagóban 1886-ban, a Homestead-sztrájk 1892-ben, a Pullman-sztrájk 1894-ben, a távoli Nyugat bányászainak sztrájkjai 1893/97-ben, 1905-ben, 1914-ben, — mindezek és más hasonló események a nemzetközi munkásmozgalom történetének nagyszerű fejezeteihez tartoznak. W. Z. Foster a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat megelőző szakasznak szenteli könyve első tíz fejezetét, amely a mű egész terjedelmének kb. egynegyedét teszi ki. E fejezetekben a figyelmet az első amerikai szocialista és marxista szervezetek keletkezésének ós fejlődésének szenteli. Részletesen ismerteti a Joseph Weydemeyer és F. A. Sorge vezetése alatt állott első amerikai marxista csoportok, valamint az I. Internacionálé amerikai szekciójának tevékenységét. E szekció volt az, amely »lerakta annak a szerkezetnek elméleti és szervezeti alapjait, melyből a mai Kommunista Párt kialakult« (69.1.). E korszakban a munkásosztály legfontosabb politikai szervezetei : a Szocialista Munkáspárt (megalakult 1876-ban), a Szocialista Párt (megalakult 1900-ban) és az anarchoszindikalista párt »A Világ Ipari Munkásai« (megalakult 1905-ben). W. Z. Foster elismeri az amerikai proletariátus érdekében szerzett nagy érdemeiket, ugyanakkor azonban részletes elemzésnek veti alá azt az alapvető és igen nagymértékű gyengeségüket, amely rányomta bélyegét az amerikai munkásmozgalom egész további fejlődésére. iSkolaszticizmusba átcsapó, szektáns magatartásuknak oka a munkásosztálytól, a farmerek, és a néger nép szóles tömegeitől való elszakadottságban rejlik. Ezek a szervezetek ahelyett, hogy behatoltak volna a tömegekkel bíró reformista szakszervezetekbe, a »párhuzamos szakszervezetek« létrehozásának káros politikáját folytatták, ami ahhoz vezetett, hogy majdnem teljesen elveszítették befolyásukat a munkásosztály széles rétegei fölött. Nem léptek fel a farmerek órdokeinek védelmében. Elvetették a farmer népi-mozgalommal — többek között az 1890-es évek populista-mozgalmával — való együttműködést. Az AFL soviniszta, négerellenes politikájának leleplezése helyett e szervezetek majdnem teljesen figyelmen kívül hagyták a négerkérdést, sőt, általában tagadták a néger nemzeti kérdés valamint a néger nemzeti elnyomás kérdésének létjogosultságát. A négereket csupán a proletariátus egy részének tekintették, elnyomásukat pedig kizárólag szociális jelenségnek. Ezeken a szervezeteken belül, elsősorban a Szocialista Párton belül fokozatosan kezdett kialakulni a balszárny Eugène Debs-szel, Charles Emil Ruthenberggel, William Haywooddal és William Z. Fosterrel az élén. E balszárny nem értett egyet a pártvezetés mindinkább opportunistává váló politikájával. A Nagy Október ágyúinak dörgése, amely Lenin zseniális tanításának győzelmét hirdette, mutatta a további hare helyes útját ÍV/, amerikai munkásmozgalom balszárnya számára. W. Z. Foster —a marxista irodalomban elsőízben — részletesen foglalkozik könyvében azzal a bonyolult folyamattal, amelynek eredménye az USA Kommunista Pártjának létrejötte volt. A kegyetlen kormányterror, a szakszervezetek és a Szocialista Párt reakciós vezetői részéről gyakorolt üldözés nehéz-, szinte fél-legális viszonyai és a balszárny ideológiai gyengesége elvezettek ahhoz, hogy 1919. augusztus 31-én, ill. szeptember 15 Századok