Századok – 1954

Szemle - Visinszkij; A. J.: Perbeszédek (Ism.: Beér János) 457

-458 SZEMLE bírósági dolgozók megvesztegetői és megvesztegetettjei, a, különböző gazdasági bűnözök, a tengeri hajózás szabályait és a bajtársias, szocialista magatartás követelményeit megsértő Kaspi-tengeri hajósok, а У rangéi-szigeti telelő állomás gyilkos vezetője, valamint a három nagy politikai perben szereplő trockisták, zinovjevisták és más politikai bűnözők különböző csoportjai. III Visinszkij mesteri vádbeszédei jogászi remekművek, példaképei a bűnügyek legmagasabb színvonalú jogi feldolgozásának, amelyekben nemcsak az egyes bűnözőket és az adott korban tipikus bűnügyeket állítja az olvasó elé, hanem gondosan elemzi a szovjet rendszer fejlődésének soronlóvő problémáit és a marxista történész megjelenítő erejével rajzolja meg a bűncselekmények társadalmi hátterét. így vonja le a konkrét ügyeken túlmutató általános tanulságokat, így határozza meg a bűnperekben hozandó bírói ítéletek jelentőségót. A beszédeknek ez a történészi jellege annak a dialektikus módszernek az eredménye, amellyel Visinszkij az egyes bűnügyeket feldolgozza. Visinszkij ugyanis a szocialista igazságosság követelményeiből kiindulva következetesen arra az álláspontra helyezkedik, hogy egyetlen bűnesetet sem lehet történelmi adottságaitól elszakítva vizsgálni. »Minden bűnperben — mondja a konzervtröszt visszaélő vezetői és tisztviselői ellen tartott beszédében — van egy rendkívüli nagy nehézség. Ez a nehézség véleményem szerint azzal függ össze, hogy minden egyes bűnper helyes eldöntésénél feltótlenül pontos, világos és érthető képet kell alkotnunk arról az időszakról, amelyben az eljárás tárgyát képező bűncselekményt elkövették... E .szabály figyelmen kívül hagyása igen veszélyes lenne a bíróságra. Valóban, ha a bíróság csak egy percre is szem elől tévesztené éppen ennek a szempontnak a jelentőségét, vagy más szavakkal : az általa eldöntendő eset történelmi távlatát elhomályosítaná, akkor ítéletének sohasem lenne meg az a súlya, amellyel elsősorban mint bírósági ítéletnek, másodsorban mint a munkásosztály akaratát végrehajtó szovjet bíróság ítéletének bírnia kell. Történelmi távlat . . . Ez arra kötelez bennünket, hogy az egyes vádlottak terhére rótt cselekményeknek megítélésénél pillantsunk visszafelé és éljük bele magunkat azokba az objektív körül -ményekbe, amelyek talaján ezek a bűncselekmények születtek« (65 — 66. 1.). Visinszkij ügyészi, jogászi felfogásának ez a történészi jellege teszi különösen alkalmassá beszédeit arra, hogy azokon keresztül világosan megítélhessük nemcsak a bűnügyben szereplő személyeket, de az adott korszak jellemző sajátosságait is. Az egyes beszédek az első sortól az utolsóig izgalmasan érdekesek, mindvégig 1 lekötik az olvasót. Visinszkij forró szenvedélyességgel harcol a szocialista törvények < érvényesüléséért. Ugyanakkor azonban egyetlenegy percre sem veszti el azt a magasabb rendű tárgyilagosságát, amely az igazi szocialista jogászokat jellemzi. A leningrádi bü'ósági dolgozók ügyében tartott vádbeszódében maga fogalmazza meg azokat a követelményeket, amelyeket a szocialista ügyésznek egész munkája során ingadozás nélkül érvényesíteni kell : »Az első követelmény, amelyet ón, mint a vád képviselője magammal szemben támasztok, a teljes higgadtság a teljes tárgyilagosság, az elfogulatlanság — de nem a közömbösség. Előre meg kell mondanom, előre le kell Önök előtt szögeznem ( bíró elvtársak, hogy ebben a bűnügyben közömbösnek leírni nem lehet és nem is szabad. Minden bíróságnak az igazságot kell megtalálnia, minden pernek azzal kell végződnie, hogy a bíróság kiderítette az igazságot. . . Az igazsághoz vezető út ebben a bűnügyben különösen nehéz és fáradságos. A bűncselekmények útvesztőjén át visz ez az út. Az állam azonban kezünkbe adta azt az eszközt, amely átsegít bennünket ezen az útvesztőn. Ez az eszköz : a proletár igazságszolgáltatás éles kardja. Ezzel vágjuk át magunkat az útvesztőn, a vádlottak bűncselekményeinek őserdején. így jutunk ki a szabad levegőre, az igazság napfényes útjára. . . Bármilyen nehéz is feladatunk és vádlói kötelességünk, megoldjuk ezt a feladatot, teljesítjük ezt a kötelességet, mert ezt legfőbb törvényünk, a forradalom üdve, a nép üdve követeli meg tőlünk« (12 — 13. !.). A gyűjtemény minden egyes beszéde lenyűgöző erővel bizonyítja, hogy Visinszkij valóban eredményesen teljesíti az általa vállalt feladatot. A gyűjtemény szerkesztési módja is igen nagy mórtékben előmozdítja a gyűjteménynek történészi anyagként való közvetlen felhasználását. Az egyes perbeszédeket megelőzően megtaláljuk a bűnperekben tárgyalt cselekmények rövid, összefoglaló leírását. A perbeszédeket követően pedig a bíróság ítéletének leglényegesebb részeit. Ezek alapján a beszédeken túlmenően is áttekinthető képet kapunk a szovjet bíróság tevékenységéről. Világos lesz előttünk, milyen mélyrehatóan és teljességgel valósítja meg a*'szovjet bíróság felelősségteljes feladatát, amelyet Visinszkij így jellemez : »Szovjet gazságszolgáltatási politikánk két feladatot tart szem előtt : az egyik, harc a konkrét