Századok – 1954

Szemle - Kumorovitz Bernát: Veszprémi regeszták (Ism.: Komjáthy Miklós) 448

\ SZEMLE 449 Az oklevelek kivonatos közlésénél követendő szempontok megállapítása és megvaló­sítása terén nagy előhaladást jelentenek Knmorovitz regesztái. Kumorovitz Mályusz Zsig­mond-kori kiadványát vette mintának. Példaképétől két vonatkozásban tért el: 1. regesztái mindvégig magyarul adják az oklevelek tartalmát s csak a kutatók számára különösen fontos, vagy nehezen fordítható és vitatható szövegrészeket közlik zárójelben latinul, 2. tartalmi kivonatai bővebtatk Mályuszóinál. Készítésük módját a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének XIV. századi, parasztságtörténeti munka­közössége számára Székely György által szerkesztett kutatási szempontjegyzék határozta meg. Ez a szempontjegyzék, kétségtelen egyoldalúsága ellenére is, kivalóan alkalmas arra, hogy a Borsa-féle definíciót konkrétebb, tartalommal töltse meg s a további regeszta­kiadványok zsinórmértéke legyen. A regeszták bővebb formája Kumorovitzot szükségképpen állította az oklevelek for­dításának, a középkori szövegek helyes értelmezésének problémái elé. Az oklevelek fordítása távolról sem egyszerű nyelvi-stilisztikai és filológiai feladat. A szövegek mögött kavargó problémákba való teljes beleélést kíván és a középkori latin társadalmi terminológia pontos ismeretét tételezi fel. Nálunk középkori oklevelek fordítására nem sok kezde­mény történt. Komoly feladat tehát a nekünk annyira idegen szövegeket, melyek, bár formákba tördelten, mégis legközvetlenebbül tükrözik messze tűnt századok minden­napi életét, korszerű nyelven megszólaltatni. Kumorovitznak ez teljes mértékben sikerült. Jól olvasható regesztáiban nehézkes középkori szóhalmazokat könnyű, jelzős szerkezetekben oldott fel s legtöbbször megtalálta a sajátos, feudális latin társadalmi terminusok egyen­értékű, modern magyar megfelelőjét. Fordítása símulékonyan, nemcsak filológiai, hanem történeti pontossággal követi a középkori társadalom mozgását, változásait, szinte minden rezdülését. Könyvében mindössze egy helyen akadtam olyan regesztára, amelynek fogalmazása kissé pongyola (615. 1.). A XIV. század a birtokos és a birtoknélküli osztályok végleges integrálódásának kora. Különösen kell tehát vigyázni az oklevelek »possessionatus« és »impossessionatus« jelzőinek fordítására. A jobbágysággal kapcsolatban a »birtokos« megjelölést használni nem szabad. A regeszták és az index erre az integrálódási folyamatra állandóan ügyeltek. A mutató a birtokok és birtokképesség fogalomvilágát sokrétűen, változatos taglalásban adja. Legfeljebb a possessionatus és impossessionatus jelzőket s ezek magyar megfelelőit kellett volna nagyobb figyelemben részesíteni. Egyébként az index a fogalmak mélyre­ható kielemzésével, a tárgyi és személyi vonatkozások számtalan változatának feltünte­tésével az utóbbi évek egyik legsikerültebb történeti név- és tárgymutatója. De még ennek az igen alapos munkának is vannak hiányosságai. A 43. regeszta »barduta« kifejezése rossz helyen (a bárók) után van. Nincs felvéve az 52. regesztában előforduló Chala-i bencés monostor. A 113. regeszta cubiculariusait nem szerepelteti az indexben. A mutatóba kívánkoznék ugyanebből a regesztából a »válságos (súlyos) idők« és a 132.-ből »az ország pusztulása« kifejezés, ill. fogalom, esetleg latin eredetijük is. Jó lett volna nemcsak Nagyberény, hanem szekeresek címszó alatt is felvenni a nagy­berényi szekereseket. A 134. regeszta jegyzeteiben szereplő terminusok sincsenek benne a tárgymutatóban. Az index a 149. regesztával kapcsolatban a veszprémi püspök villi­cusairól beszél, holott a regesztában csak a püspök villicusának fiáról van szó. Ugyancsak a villicus fiát említi a 150. regeszta. Az indexben ez sem szerepel. A 212. regesztából csak Pyspukmal van benne az indexben, Popmai nincs, még utalás formájában sem. (Egyébként a tárgy- és névmutató a személy- és helyneveket általában csak mai formá­jukban tünteti fel, ezért azután az első olvasásra nem azonosítható neveket nehezebben lehet megtalálni. Pl. Errad = Nyirád, 194, 195, 205, 206. reg. stb.) Okolydergeche (252. reg.) hibásan, az oklevél címszó után van a névmutatóba sorolva. Akaii a helynevek között nem szerepel. A 222. regeszta alapján a Kajári-családot kivetítette az index, ugyanakkor a Tiborc nevet nem. (Általában a nevek gyűjteménye nagy gazdagsága ellenére sem teljes.) A 316. regeszta Kecheneu nevű erdejét az index Kecheuen formában szerepelteti. A 336. regesztában említett falvacskák (villulae) nincsenek az indexben, csak a 339. regesztabeliek. A villa (falu) és villanus (falusi) címszavakat hiába keressük a mutatóban, a villicus pedig rossz helyen, Vinyola után áll. A 359. regeszta Bozsok-ja az indexben helytelenül 395. szám alatt van felvéve, ugyanígy Nak 594 helyett 954. szám alatt. Sajtóhiba különben nem sok akad ebben a mintaszerű kiadványban (65. reg. : március marcis helyett, 69. regeszta jegyzetében hibás az adományozott szó, 54. regesztában helyesen : bécsi.) Az a világ, amelybe a régmúlttá vált életnek ebben a regesztagyűjteményben megőr­zött emlékei viszik olvasójukat, nem ismeretlen ugyan, mégis kétségtelen, hogy Kumoro­vitz szép kiadványa még sokáig új felfedezésekkel biztató kincsesbányája lesz a magyar középkor kutatóinak. A regeszták legnagyobb értéke, hogy aránylag zárt, szerves egy-

Next

/
Thumbnails
Contents