Századok – 1954

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György–Arató Endre: Beszámoló a csehszlovák történészek liblicei konferenciájáról 433

BESZÁMOLÓ A CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNESZEK LIBLICEI KONFERENCIÁJÁRÓL 441 figyelmet felhívni : a múzeum azt a tényt igyekszik mentegetni — ahelyett, hogy kritikát gyakorolna felette —, hogy a Cseh Szociáldemokrata Párt alapító kongresszusa Brevnovban a gótai programmot fogadta el. Ríha elvtárs referátuma mellett nagy jelentősége volt N. I. Szamorukov szovjet elvtárs előadásának.6

Ez a referátum a marxizmus-leninizmus klaszszikusainak útmutatásait elemezve a nemzeti kérdés kutatásának fő módszertani kérdéseit fejtegette. Rámutatott a csehszlovák burzsoá történetíiás hamisításaira, amelyekkel a burzsoázia képviselőit, Palackyt, Riegert, Kramáft és Masarykot stb. állították be a cseh nép érdekei védelmezőinek. Fontos feladatként jelölte meg Szamorukov elvtárs ezeknek a hamisításoknak mély analízis alapján való leleplezését,, a cseh és a szlovák népnek a nemzeti elnyomással szemben folytatott hősi harcainak bemutatását. Fontos feladatként jelölte meg továbbá a cseh és a szlovák nemzeti mozgalmak közötti összefüggés bemutatása mellett a monarchia többi nemzeti mozgalmaival való kapcsolatok feltárását is. A referátum rámutatott a cseh burzsoázia által vezetett nemzeti mozgalom pozitív vonására, de ugyanakkor élesen megbírálta a monarchiát támogató politikáját. Ugyanígy éles bírálattal illette az előadás az osztrák és a cseh szociáldemokrácia opportunista nemzetiségi politikáját s kidomborította a győzelmes lenini-sztálini nemzetiségi politika jelentőségét. Ríha és Szamorukov elvtársak referátumához a hozzászólások nagyrészt kiegészítő jellegűek voltak. Vita kevésbbé alakult ki, és ha ki is alakult, szűkkörű volt, csak egy-egy kérdésre korlátozódott. A vita középpontjában a cseh népnek a nemzeti mozgalmakba való bekapcsolódása és az ezzel szorosan összefonódó kérdés állott: mikor ért véget a nemzeti mozgalmak első szakasza, az a szakasz, amikor a nemzeti mozgalmak mögött széles néptömegek állottak. Jaroslav Purs elvtárs hozzászólásában foglalkozott az 1867 után meginduló nemzeti mozgalmakkal, amelyekben a cseh nép széles tömegei, nem utolsósorban a parasztság vettek részt. Zdenék Solle helyesen kapcsolta össze ezt a kérdést a munkásmozgalom fejlődésével. Megállapította, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak igazi vezetője a 70-es években csak a munkásosztály lehetett volna, mert a cseh burzsoázia ekkor már elárulta a nemzeti érdekeket. Az erősödő nemzeti felszabadító népi mozgalmak és a fejlődő munkásmozgalom között a kapcsolatnak a 70-es és a 80-as években, Zápotocky és Pecka tevékenysége idején meg is voltak az előfeltételei, eltérően a Cseh Szociáldemokrata Párt opportunista politikájának idején az imperializmus korszakában. A cseh munkásmozgalom kezdeti szakaszában ugyanis annak vezetői felismerték a munkásmozgalom és a népi nemzeti mozgalom összekapcsolásának fontosságát. Többi között erről beszélt hozzászólásában Pavel Reiman elvtárs is, aki rámutatott azokra a kedvező feltételekre, amelyek a cseh munkásmozgalom és a parasztság szövetségét segítették volna a munkásmozgalom kezdeti időszakában. Jiri KHzek elvtárs hozzászólásában azt igyekezett bizonyítani, hogy a cseh burzsoázia — elsősorban az ifjúcseh párt — Bécs elleni harcában 1891-ig a néptömegekre támaszkodott, ettől az időtől kezdve azonban megszűnik a cseh burzsoáziának még viszonylagos haladó szerepe is a cseh történelemben. 8 N. I. Szamorukov: Ceskóa slovenské národrií hnutí a národnostní otázka v období kapitalismu a imperiaüsmu. CCH. 1954. 1. sz.