Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
Л MAG VAK AGRÁR- Kb PARASZTTÖ KTÉNET POLGÁR) IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 415 ködös és misztikus »egység«-ről, »az életforma közösségéiről és a »szerves összefüggések kölcsönösségéiről ír,23 8 amely a két osztály »összetalálkozás«ának terméke.23 9 Eszerint, az akkori idők szóhasználatával élve — és ezt Szabó István nem tartotta mellőzendőnek — »a magyar nemesség és a magyar parasztság ... a magyar törzsöknek egyforma testvérága«.24 0 Ugyanakkor Szabó István a múlt magyar parasztságának történelmi hivatását abban jelölte meg, hogy a politikai hatalmat »kiépítő« nemesség számára a »tápláló talaj feladat«-át24 1 töltötte be. A parasztságnak, mint politikai passzivitásba szorított és a nemességet kiszolgáló osztály beállítása, a nemességnek pedig, mint a százados politikai hatalom kiépítőjének és konzerválójának kritikátlan magasztalása : ez a történelmi ábrázolás 1941-ben egyáltalán nem nevelt demokratikus ellenállásra. Ezek után természetesen nem érthetünk egyet Guoth Kálmánnak, a tanulmánykötet ismertetőjének azzal az »értékelésével«, amely szerint a nevezett két tanulmányt pozitív munkának tekintette.24 2 f) A polgári demokratikus szemlélet és korlátai Soós Imre munkájában A demokratikus átalakulás főkérdésének, a földreform sürgető szükségességének gondolatát — polgári oldalról — Soós Imre vetette fel és képviselte az agrártörténetírásban.24 3 1 941-ben Horthy-Magyarországon becsületreméltó magatartást jelentett a földreform ügye mellett kiállni. Talán nem volt véletlen, hogy ezt éppen nem szellemtörténeti, nem is népiségtörténeti, hanem alapjában véve pozitivista módszerrel dolgozó, polgári-demokratikus szemléletű szerző munkája dokumentálta. Ez is egyik konkrét bizonyítéka a pozitivistatörténetírás viszonylagos eredményeinek az ellenforradalmi korszakban teljesen eluralkodott szellemtörténet válóságellenes beállítottságával szemben. Soós Imre, mint ezt könyve bevezetésében kiemelte, a 30-as esztendők paraszti parcellaföldjeinek történeti eredetét kutatva, a tények nagy tömegének felsorakoztatásával mutatott rá arra, hogy a »sopronmegyei nagybirtok szántóföldállományában igen jelentős tételt képviselnek azok a területek, melyeket valamikor a parasztok hoztak létre erdőirtás által, hasznavehetetlennek nyilvánított határrészek feltörése által s amelyeket ugyancsak a múltban lefolyt úrbéri birtokrendezések során vettek el tőlük s kapcsoltak az urasági majorokhoz«.244 Soós Imre tehát, az egészét tekintve reakciós polgári agrártörténeti irodalommal szemben szokatlan újszerűséggel nyúlt hozzá témájához. Amíg ez az irodalom, egyes utalásoktól eltekintve, lényegében »elfelejtett« a magyar parasztság tömeges kisajátításának véres folyamatára rámutatni, addig ő, sopronmegyei viszonylatban, elsősorban ezt a hallgatással elfedett folyamatot bontotta ki és hozta összefüggésbe a tenyérnyi parcellán szorongó parasztmilliók nyomorával, a 30-as esztendők földreformkövetelé-238 I. m. 72. 1. 239 I. m. 48., 63-64., 70. 1. 240 1. m. 78. 1. 241 Uo. 242 A tanulmánykötet hasonló politikai szemlélettel megírt ismertetését lásd: Századok. 1942. 472-478. 1. 243 Soós Imre, i. m. 244 I. m. 1. 1.
