Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
A MAGTAR AGliÄR.- ÉS PARASZTTÖRTÉNET POLGÁRI IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 397 miklósy Lajossal — tudóstól szokatlan, de a marxizmus ellenségeitől megszokott módon, nem tartotta érdemesnek vitázni, mondván : munkája tudományos jellegének hiánya »felmenti« ez alól a kötelesség alól.m e Ezt természetesen nem tekinthetjük elvi vitának. Mégis milyen történetírói szemlélet kialakításán fáradozott Wellmann? Amelyik nem keresi »mindenáron a lázadó dacos vonásokat parasztnépünk arculatán«. Pontosabb és világosabb fogalmazásban ez azt jelenti, hogy küszöböljük ki az osztályharc szempontját a történetírásból. Helyébe pedig iktassuk be a paraszti élet »hagyományokon őrködő, konzervatív természetének vizsgálatát. Az »ilyen sztatikus, állapotszerű vonásokat« kell »méltányolni« — hangoztatta Wellmann Imrè.md Kell-e külön hangsúlyoznunk, hogy 1944-ben a parasztság »konzervativizmus«-ának, a »nagy állandóság«-nak, a »sztatikus, állapotszerű vonásodnak ez a megkülönböztetett dicsérete nem járult hozzá a demokratikus történetszemlélet kialakításához ? »Állandóságot« hirdetni a történetírásban 1944-ben a demokratikus szemlélet bilincsbeverésének reakciós programmja volt, amit a gyorsan pergő történeti események kemény valósága — maradandó tanulságot szolgáltatva — tett semmivé. E futó áttekintés meggyőzhet bennünket arról, hogy a Művelődéstörténeti Iskola felfogása szerint a feudális társadalom egyáltalán nem osztálytársadalom s ezért benne nincs is kizsákmányolás, osztályelnyomás. Földesúr és jobbágy viszonyát »a kölcsönös érdek«,112 a »kettőjüket összefűző patriarchális viszony belső meleg«-ének11 3 »természetes egysége olvasztotta össze«.11 4 Ilyenképpen a »Tanulmányok« szerzői tagadták, hogy a »paraszttelken ... valami nagy, kiáltó nyomorúság« volna s inkább azt emelték ki, hogy »kellő munka mellett szép vagyon gyűl össze a 'szegényember' kezén«.115 Hiszen a földesurak »sem voltak egytől-egyig jobbágykiszipolyozó«-k,116 mivel tetteikben »a szegény nép érdekeinek szem előtt tartása« vezette őket.117 Ennek a felfogásnak megfelelően került előtérbe a feldolgozásokban a »jó földesúr« mesterségesen kialakított, hamis eszményképe és a válságelőtti feudalizmus »jobbágybarát szellern«-e.11 4 Ezért hangsúlyozta Wellmann is »azt a sok jóindulat«-ot, »anyagi áldozat«-ot, amellyel a földesúr a birtokára telepített jövevény jobbágyokat elhalmozta. Ezért emelte ki azt az »atyai gondoskodás«-t,119 amelynek alapján népeinek »jóságos földesúr«-aként festhette meg az mc I. m. 306. 1. I. m. 313. 1. u\Bakáts, uo. 291. 1. 113 Wellmann : Az udvari ember. 300. 1. 114 Wellmann : A gödöllői . . . .uradalom gazdálkodása. 5.1. A feudális társadalom, mint szerző más helyen írja, »földesurat, népet és földet egy megértő közösséggé« foglalja össze. »A patriarchalis közösség« a »kölcsönös bizalmon alapult«. (I. m. 12.1.) 116 Sinkovics István: A magyar nagybirtok élete a XV. század elején. Bpest, 1933. 44. 1. 116 Uo. 53. 1. 117 Uo. 54. 1. lls Jármay Edit—Bakáts István: A regéczi uradalom gazdálkodása a XVIII. században. Bpest, 1930. 66. 1. 119 Wellmann, i. m. 42, 43, 71. 1.
