Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
36 VXEKONYI ÁUXES lása nagy gazdasági erőforrást nyitott a szabadságharc számára. Különösen pénzverőháza volt fontos nyereség. Ugyanakkor azonban a város inéghódolása Pintye Grigorenek az életébe került. A vidék messze ismert »tolvaj« vezére heted-nyolcad magával ott volt a város alatt megjelenő hadnagyok között. A támadás kezdeményezője is ő volt, s már megtette az első lépéseket arra, hogy csatlakozzék a fejedelemhez. A várossal már megegyeztek, mikor félreértés folytán mégis puskázásra került a sor s az egyik golyó Pintye Grigore életét oltotta ki. Halála veszteség volt a kuruc tábor számára, mert az egész Nagybánya-környék, Kővár-vidék bujdosó és elégedetlenkedő lakossága a veze» tőjét vesztette el benne. Személye biztosította volna ezeknek mindjárt a kezdeti időben a szabadságharc mellé sorakozását. A kuruc kézre került Nagybánya a Szamos jobbparti vidék kuruc harcainak kiinduló-pontja lett és megteremtette az összeköttetést a vidék felkelői és Rákóczi kurucai között. A Nagybányát megadásra szólító kurucok a kővári védők között is elhintik a felkelés magvát. A pénzverde berendezéséért Kővárról küldenek francia muskétásokat. Ezek Nagybánya kuruc kézre kerülése idején a városban rekedtek, s ugyancsak összebarátkoztak Rákóczi híveivel. »Boroznak, nyájasan társalkodnak, hogy ők is kurucokkálesznek.« Ezek a muskétások azután visszamennek Kővárba és híreikkel, beszédeikkel bomlasztják az amúgy sem lelkes őrséget. A román hajdúk és császári muskétások közül nap mint nap szöknek át a kurucok táborába. A várat Mósa László remetei postamester vezetésével a vidék román és magyar felkelői tartják szoros ostromzár alatt.55 Augusztus végére a Szamos balpartját, a Szilágyság és Meszes vidékét, ezzel átellenben pedig a Gutin-, Lápos- és Ilosvai-hegységgel körülzárt kővári dombokat elözönlik a felkelők szervezetlen, csak hármasával, négyesével a falvakat járó, magukat kurucoknak mondó kis csoportjai. Behatolnak Erdély belsőbb vidékeire is. Beszterce környékén, a Sajó völgyén is felbukkan Rákóczi pátense : »ami pedig a Sajó vidékén Rákóczi Ferenc pátenseivel járó hadatgyűjtő oláh dolgát illeti Kegyelmetek azt az embert mindjárt külgye Besztercei Commendás ur kezébe és ott akasztassák fel, parancsoljuk«.56 A Szamos mentén pedig lemennek Désig, sőt Kolozsvár alatt is felbukkannak a kuruc portyák. »Szilágyi és zilahi kuruczok nyargalódzván Válaszúton, mely miatt az faluk és az mezőség többire mind elfutott és még Fejérvárig is behatolt volt ez az nagy lárma.«5 7 Rákóczi ebben az időben a körülzárt Szatmár alatt a kuruc katonaság megszervezésének nehéz munkáját végzi : nincs módja arra, hogy erős csapatokkal biztosítsa ezt a vidéket, vagy a szervezett katonaságba vonja a távoli területek felkelőit. Ennek azonban az a következménye, hogy Erdély északi része ki van szolgáltatva a kolozsvári császári őrség kicsapásainak. A kis összecsapások, apró csetepaték áldatlan területe lesz ez a vidék, mely először áll a Rákóczi-szabadságharc mellé. Augusztus 19-én 180 rácz és 150 német lovas ment el Kolozsvárról, ezek támadták meg és verték fel augusztus 2l-re virradólag Somlyó városát »és égették meg nagyobb részét«. A kortársak leírásai 66 Esze T., i. m. 81 — 83. 1. . 6 6 OL L. C. R. H.-G. 1019-20. 1. 67 Czegei Vasa-napló aug. 16. MHHSII. o. 35. k. 663.1. Szept. 3.-án Gyulafehérvárott összeírták a kurucokhoz állott és a kurucokat pártoló embereket. OL Gub. Pol. 1703/448, 451.
