Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
A MAGYAR AGRÁR- ÉS PARASZTTÖRTÉNET POLGÁRI IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 389 a) A szellemtörténet uralkodóvá válása — Szekfű Gyula p-ogoaunudú cikkei а 20-as években E régivel merőben ellentétes, új agrártörténetírásnak volt egyik legelső és jellegzetes terméke Szekfű Gyula tanulmánya »A magyar bortermelő lelki alkatá«-ról.81 Ez a munka a szellemtörténet bevitelét és döntő tényezővé emelését jelentette a magyar gazdaságtörténetbe. Amint munkája előszavában Szekfű hangoztatta : »Célom inkább teoretikus : bemutatni azon hatást, melyet lelki tényezők, faji öröklött sajátosságok gyakorolnak a gazdasági életre«, mivel »a mi közönségiink, főként annak egyoldalúan, materialisan orientált része, hajlandó a gazdasági élet jelenségeit tisztán anyagi processusokra, nem pedig lelki tényezőkre vezetni vissza«.8 2 A szellemtörténetnek Szekfű Gyulától elindított uralomrajuttatása a gazdaságtörténetben egyike volt azon jelenségeknek, amelyek polgári agrártörténetírásunk kibontakozásának útját az ellenforradalmi korszakban jelentékeny mértékben meghatározták. Ennek a szemléletnek az alkalmazása tűnik fel jól láthatóan Szekfűnek abban a — szintén »nem minden politikai mellékíztől szabadon« születő —- áttekintésében, amelyet 1928-ban a magyar nagybirtok történeti szerepéről adott.8 3 Cikkének — melynek kritikájára kitérünk — fő szemléleti tanulságát így foglalja össze : »a nagybirtok maga bármily anyagi jelenség is, éppen akkor volt leghatalmasabb, mindentől ellentmondás nélkül elismert, amikor nagy anyagi eszközeit nem csupán új anyagok, kenyér, bor, tej, bőr és gjfcipjú kitermelésére fordította, hanem a nemzet lelkének fenntartására...« »Az emberi történet eléggé mutatja itt is, más téren is, hogy az anyag csak ideig-óráig hat, s elmúlik, állandó, biztos és magasabb szempontból jogos uralommal a századokon át folyó történeti processusokban csak a lelkiek bírnak.«84 Szekfű cikkét az egyre éleződő osztályharc időszakában írta, amikor a feudális múltból átmentett és az imperializmus által konzervált nagybirtokrendszer omladozó építménye fokozott védelemre szorult a tömegek meg-megújuló támadásai következtében. Ez a védelem — az agrártörténetírás eszközével — ideológiai térre is kiterjedt és mint a tények is mutatták, Szekfű is kézbevétte azt a »fegyvert, mely ma a nagybirtoknak ellenséges törekvésekkel szemben rendelkezésére áll«.8 5 Ezzel az agrártörténet is az ellenforradalom egyik ideölógiai fegyverévé lett. Szekfű — a nagybirtok történeti szerepének felvetésével — olyan kérdést ragadott ki a történelmi múltból, amivel már előtte is foglalkozott a polgári agrártörténet. A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, mint utaltunk rá, szintén a feudális nagybirtokot helyezte vizsgálatainak középpontjába. A Szemle ezt a kérdést a termelés, a gazdálkodás, Szekfű pedig átfogóan, a nagybirtok egész történeti szerepe oldaláról próbálta megközelíteni. De, amíg az előbbi esetben az ismeretlenség homályából feltárt konkrét anyag alakította és formálta a történeti képeket, addig az utóbbi esetben már a nagybirtok védelmének reakciós szemlélete igazította át a történelmi múlt valóságát. A múlt-81 Szekfű Gyula: A magyar bortermelő lelki alkata. Bpest, 1922. 82 1. m. 4. 1. Az »anyag tisztelete — írja a szerző — néhol veszedelmesen közeledik az alacsony kultúrájú, félvad népeknek bálványimádásához«. (9. 1.) 83 Magyar Szemle. 1928. IV. II. köt. 305-314. 1. 84 I. m. 314. 1. 86 Uo. 10 Századok
