Századok – 1954
Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335
364 BÍRÓ J ПК б alkalmas hadsereget állított fel. Ebben a nagy fordulatban döntő szerepe volt a frissen felállított budapesti üzemi-, postás-, Mémosz- stb. zászlóaljaknak s a politikai megbízottaknak, akik a lelkesedést szították, a fegyelmet helyreállították s végül, de nem utolsó sorban a legfelsőbb vezetésnek, a Hadseregparancsnokságnak s annak lelkének, Stromfeld ezredesnek.28 A tervek jó végrehajtását merész, következetes, megtorpanást nem ismerő vezetés biztosította. Mint láttuk, a Gödöllőn székelő Stromfeld ezredes több esetben személyesen avatkozott bele az események irányításába, különösen ha kishitűséget tapasztalt : például mikor Julier alezredes Miskolcot, vagy az 5. hadosztály parancsnokság vezérkari főnöke Egert ki akarta üríteni. A front eseményeibe ilyen döntő esetekben messziről beavatkozni erős lelket, egész embert kíván. Mindkét esetben Stromfeld ezredesen múlott, hogy az események nem vettek kiszámíthatatlan, esetleg igen kedvezőtlen fordulatot. Az ellenforradalmi korszak hadtörténeti írói az imperialista csehszlovák hadsereg számbeli és minőségi inferioritásáról beszélnek, mint a proletár sikerek egyik tényezőjéről. Ezzel ellentétben tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a Vörös Hadsereg csapatai sohasem álltak szemben számbelileg alárendelt ellenséges erőkkel, legfeljebb helyileg, ami a kiváló vezetésnek volt köszönhető. Felszerelés, fegyverzet, lőszer tekintetében az ellenség a nagyhatalmak korlátlan támogatását élvezte. Ami pedig a csehszlovák passzív vezetést illeti, számtalan példáját láttuk, hogy a Vörös Hadseregnek hány ellentámadást kellett elhárítania, hány visszaesapást kivédenie, míg felsőbb parancs meg nem állította diadalútjában. IV Az új hadseregparancsnok Landler Jenő lett, aki eddig a mindig győzelmes Ш. hadtestet vezényelte. A hadseregparancsnokság vezérkari főnökét igen szerencsétlenül, az éberség hiányával választották meg. A Forradalmi Kormányzótanács a hadsereg vezérkari főnökévé Julier alezredest nevezte ki, aki áruló összeköttetésben állt a bécsi ellenforradalmi bizottsággal, Bethlenékkel. Ezek a lesKerepelt »urak« Bécsben, Szegeden idegen intervenciós seregekért könyörögtek, árulták л hazát. A Felvidék kiürítése után a vezetés új elhatározás előtt állott. Julier alezredes elérkezettnek látta az időpontot, hogy a Tanácsköztársaságot egy kockázatos kalandba sodorja. Sugalmazására Landler hadseregparancsnok azt a javaslatot terjesztette a Forradalmi Kormányzótanács elé, hogy a Vörös Hadsereget csoportosítsa át a Tisza nyugati partjára és ha az imperialista román hadsereg vonakodnék a Clémenceau-féle Ígéretet teljesíteni, azaz a Tiszántúlt kiüríteni, ennek az Ígéretnek teljesítését fegyverrel kényszerítse ki. A Vörös Hadsereg keljen át a Tiszán és verje ki onnan a románokat. Javaslatát azzal támasztotta alá, hogy a tétlenség a hadseregre végzetes lehet, s gazdasági okokból az élelemben gazdag Tiszántúl birtoka, ahol rövidesen betakarítják az új termést, a Tanácsköztársaság számára jóformán létkérdés. A városok és elsősorban Budapest élelmezése ugyanis az ellenséges ostromzár miatt egyre romlott, s ha a segítség késik, katasztrófával fenyegetett. 28 A fehér terror megfosztotta rendfokozatától s 3 évi börtönre ítélte. A népi demokrácia Budán utcát nevezett el róla.
