Századok – 1954
Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335
360 Bittó JENŐ feltételek átvétele végett meghívja Párizsba a magyar kormány megbízottait. Éppen ezért a Magyar Tanácsköztársaság haladéktalanul szüntesse be a fel vidéki hadmüveleteket, mert különben az antant a legerélyesebb eszközök igénybevételétől sem riad vissza. Természetes, hogy ezt a jegyzéket a magyar Vörös Hadsereg sikerei váltották ki és célja az volt, hogy további előnyomulásának ezzel véget vessen. A Forradalmi Kormányzótanács azonnal válaszolt : a hadműveleteket a csehszlovákok kezdték, mikor önkényesen átlépték a demarkációs vonalat. Egy szűkebb békekonferenciát ajánlott az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai között. A harcokat azonban nem szüntette be. A tiszai átkelés gyenge kilátásai az 1. hadosztály elvonásával tovább csökkentek s az antantnak adott válasszal sem lett volna összeegyeztethető egy új támadás megindítása a románok ellen. Ehhez járult még a csehszlovák burzsoá csapatok támadása június 9-én Léva ellen, melyet azonban az 1. dandárnak még a 3. hadosztály megalakulása előtt sikerült visszavernie. Ez volt az első lévai csata. Francia források szerint Pellé tábornok azon elhatározásának bevezetője akart lenni, hogy a Nyit r a és Garam közt súlyt képezve visszafoglalja az elvesztett területet. A támadást Mittelhauser tábornok június 8-án meg is indította. Azonban a Legfelsőbb Tanács, amely Clémenceau ultimátumára a magyai feleletet várta, ezt a támadást már másnap leállította. De mikor a magyar Vörös Hadsereg az ultimátum ellenére folytatta a hadműveleteket, Pellé tábornok is elrendelte az ellentámadás folytatását , melynek súlyát Mittelhauser tábornok csoportja viselte, részt vett benne Hennocque tábornok csoportja is.24 Az idézett francia fonás beállítása azonban téves. Ezzel szemben tény az, hogy a burzsoá csehszlovák csapatok június 9-én támadtak, de visszavetették őket, mire június 11-én minden provokáció nélkül megismételték a támadást. Az antantjegyzék, a tiszai átkelés meghiúsítása, a cseh támadás a nyugati szárnyon ismét új helyzetet teremtett. Itt volt az ideje, hogy a Hadseregparancsnokság új tervet készítsen. Nem volt vitás ugyanis, hogy a Vörös Hadseregnek a cseh hadsereget döntően meg keli vernie, amint azt a Hadseregparancsnokság naplójában május 26-án leszögezte. Ez háromféle haditerv szerint történhetett. A III. hadtest parancsnoksága azt javasolta, hogy a Vörös Hadsereg súllyal a Hernád—Vág völgyén törjön elő. Ez azonban tisztán frontális támadást jelentett volna. A második alternatíva szerint a Vörös Hadsereg a front balszárnyáról észak felé tört volna előre Ruttka felé. Ebben az esetben valóban elvágta voma Hennocque tábornok csoportjának visszavonulási útját, de ez az ellenséges erő kisebb része volt. A harmadik lehetőség az volt, hogy a hadsereg súlya a nyugati szárnyról nagyjában a Duna folyásával párhuzamosan Pozsony felé támad s csak azután vágja el a visszavonulás útját a Kiskárpátokban. Stromfeld ezredes ez utóbbi megoldást választotta. Ehhez a Vörös Hadsereget természetesen át kellett csoportosítani, a súlyt a keleti szárnyról a nyugatira kellett yetni. Ezt a Hadseregparancsnokság június 12. és 14. között,, meg is valósította. A súlyt egy új, az V. hadtest kötelékébe vonta össze, amelybe a helyszínen levő 3. és a gyors vasúti szállítással nyugatra tolt 4. és 24 Bujac, i. m.
