Századok – 1954
Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335
358 JSÍRÓ JENŐ nyugati partján a hadművelet első kitűzött célja, Kassa felé haladt. A 10. dandár elérte Szendrőt. Az 5. hadosztály az előző nap elért helyzetben maradt ; a 3. hadosztály Losonctól északnyugatra több ellentámadást vert vissza. Az 1. dandárnak a Garamon túl előre küldött felderítő osztagai nem igen ütköztek ellenállásba. Gyarapodott az erő is. Beérkeztek vasúti szállítással a 8. hadosztály élszállítmányai, melyeket a Hadseregparancsnokság ugyancsak a Landlerhadtest körletébe irányított.2 1 Ezzel a hadosztállyal az volt a terve, ha az offenzíva a románok ellen vesz irányt, ahhoz ezt a hadosztályt is igénybe veszi ; ha nem, Tokaj felé irányítja. Június 2-án az ellenség ellentámadásokkal igyekezett lefékezni a Vörös Hadsereg előnyomulását. Rendkívül heves harcok lángoltak fel az egész felvidéki arcvonalon. A Landler-hadtest arcvonalán a 4. hadosztály lendületes üldözés után újból harchoz fejlődött a tokaji magaslatokon állásba ment román utóvéddel szemben. A 6. hadosztály megközelítette ugyan Göncruszkát, de a Magashegyen harcoló csoportját több ellentámadás érte s végül is a túlerő elől kénytelen volt kissé visszahúzódni. A 10. dandárt ugyancsak egy ellentámadás Szendrőtől délre szorította vissza. Az 5. hadosztály a Rima völgyében Kecegét érte el, a Sajó völgyében pedig estére Tornaijától északra támadáshoz fejlődött fel. A 3. hadosztály zólyomi különítménye egész nap harcban állott Lónyabánya környékén. Az 1. dandár egy zászlóaljjal rajtaütésszerűén megszállta Lévát s különítményekkel biztosította magát Selmecbánya, Korpona felé. A Hadseregparancsnokság ezen a napon úgy intézkedett, hogy ha a románok a Tokaj-rakamazi hidakat épségben hagyják, a 4. hadosztály keljen át a Tiszán, az 1. hadosztály kövesse azt a Tisza bal partjára, s odaát szálljanak meg egy támadó hídfőt. A Landler-hadtest többi része, továbbá az 5., a 3. hadosztály és az 1. dandár folytassa tovább előretörését északi irányba. Június 3-ára a románok kiürítették tokaji utóvéd állásaikat és csapataikat visszavonták a Tisza bal partjára. A sajómenti védelem összeomlása után harcaiknak ez volt a tulajdonképpeni célja. A 4. hadosztály tehát ügyes vezetéssel, aránylag kis veszteséggel elfoglalta Tokajt és Bodrogkereszturt. A 6. hadoszály jobbszárny-csoportja nehéz harcok árán, mindkét fél súlyos vesztesége mellett helységharcban, kézitusában elfoglalta Göncruszkát, balszárnya pedig visszavette á Magashegyet. Az 5., a 3. hadosztály és az 1. dandár a Tornaijától északra levő Gömörpanyit—Léva—Érsekújvár vonalig jutott. A hadműveletek keleti irányú folytatásának kilátásai lényegesen romlottak. A románok a tokaji hidakat felrobbantották. Ezzel azonban annak a bizonyítékát adták, hogy a további támadás gondolatát feladták és a Tisza bal partján puszta védelemre szorítkoznak. A Hadseregparancsnokság még tett néhány kísérletet, csak június 9-én adta fel tiszaátkelési tervét. A Tanácsköztársaság az offenzíva első kitűzött célját, a csehszlovák és román imperialista hadsereg szétválasztását kemény küzdelem után sikeresen elérte ; a két hadsereg között a közvetlen összeköttetés megszakadt, az ostromgyűrű szétpattant. Ennek igen nagy jelentősége volt. A Vörös Hadsereg akár a 21 Hadseregparancsnokság 601/14. hdm.sz. intézkedése. H. I. L. — MTI. 744/VHI. csomó.
