Századok – 1954
Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335
ADALÉKOK A MAGTAB TANÁCSKÖZTÁRSASÁG HADTÖRTÉNETÉHEZ 349 vidéket a salgótarjáni dolgozók segítségével az imperialista rablóktól megfogja menteni. A dandárparancsnokságról a Bányász Szakszeivezeti Otthonba sietett. Ott értekezletet tartott a bizalmiakkal, majd népgyűlést hív-ott össze, amelyen lelkes szavakkal harcba szólította a dolgozókat. A bányászok lelkesen fegyvert ragadtak s a veszélyeztetett pontokia siettek. Bákosi elvtáis fegyverrel a kézben "mindig ott vett részt a harcban, ahol legnagyobb volt a veszedelem. A siker nem maradt el. Először megállították, majd győzelmes harcban visszanyomták az imperialista csehszlovák csapatokat. De a Hadseregparancsnokság sem maradt tétlen. Május 7-én Hatvan környékéről Kisterenyére szállíttatta a megbízható 6. hadosztályt s meghagyta, hogy támadjon Salgótarjánon át észak felé, vesse tovább vissza az ellenséget.13 Egyben elrendelte, hogy a helyszínen levő 5. hadosztály Egertől északra szorítsa vissza az ellenséget s foglalja el a fegyverszüneti egyezmény megszegésével megszállt Apátfalvát. Mindkét támadás május 10-én kezdődött és sikerrel járt, bár Apátfalvát a csehszlovák csapatok az éj folyamán visszafoglalták. De a jég megtört! Csodálatos dolog volt ez. Április végéig a Vörös Hadsereg még demoralizálva hátrált, alig 10 nap alatt pedig belsőleg annyira megerősödött, hogy részei sikeres támadásba mehettek át. A proletár szervező erő csodát művelt! Sűrűsödtek azonban a hírek, hogy az antant erők a Duna—Tisza közén, ahol semmi természetes akadály nincsen, megkezdik előnyomulásukat. Azt akkor természetesen nem lehetett tudni, hogy az antant a csehszlovák, szerb, román burzsoázia érdekében nem hajlandó vért is áldozni. A Hadseregparancsnokság így ítélte meg a helyzetet : »Az általános külpolitikai helyzet, valamint az ellenségről beérkezett hírek lehetségessé teszik, hogy az ellenséges csapatok általában dél felől az előnyomulást a legközelebbi napokban (május 12-én ?) megkezdik. A Hadseregparancsnokság szándéka ebben az esetben az összes rendelkezésre álló erőket egységesen felvonultatni és az ellenséget támadólagosan megverni.« Stromfeld ezredest igazán nem lehet a merészség hiányával vádolni ! A Hadseregparancsnokság úgy tervezte, hogy az antant-támadás elhárítására Kecskemét környékére nagyobb erőket vet s ebbe az új felvonulási körzetbe napi 24 száztengelyes szerelvénnyel szállíttatja a seregtesteket, éspedig elsősorban a' Landler-hadtestet, azaz a Hatvan környékén maradt l.és 4. hadosztályt, melyek felvonulása 3 nap alatt befejeződött volna. Ezt azután megerősítette volna a többi fronton nélkülözhető csapatokkal. A helyzetmegítéléssel és elhatározással egyetértettek a május 11-én Gödöllőre kiszállt vezető népbiztosok is és a Hadseregparancsnokság tervét jóváhagyták. A parancs kiadásával azonban Stromfeld ezredes még várt. Ma valószínűnek látszik, hogy a déli előnyomulásról szóló híreket az antant hadvezetősége szándékosan terjesztette. Akár így volt, akár nem, a Szeged környékén felvonult francia sereg állandóan Damokles kardjaként lebegett a Hadseregparancsnokság s egyben a Tanácsköztársaság feje felett s azzal minden elhatározásnál számolni kellett. Közben a kiváló 6. hadosztály folytatta a Salgótarján tehermentesítését célzó támadást és további szép sikerekről számolt be. Május 11-én további 13 Hadseregpaianosnokság 509/8. és 9. hdm. sz. intézkedése. H. I. L. — MTI. 46. csomó.
