Századok – 1954
Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335
bíKÖ JENŐ elismerni, hogy az 1919-es proletárdiktatúra megmentése és későbbi diadalmenete a munkászászlóaljak nélkül elképzelhetetlen lett volna.1 2 A Hadseregparancsnokság meghatározta a gyalogság, lovasság, tüzérség és" a többi fegyvernem csapatrendjét, összeállítását, megszabta a fegyverzet- és egyéb hadianyaggal való,felszerelést, beosztotta a munkás- és nemzetközi zászlóaljakat a hadosztályokba. A rendelkezés végrehajtására csak igen rövid határidőt, 1 hetet adott ; május 15-én mindennek készen kellett lenni s már 16-ára kilátásba helyezte, hogy repülőbizottságok megkezdik az átszervezés végrehajtásának ellenőrzését s meggyőződnek arról, hogy a Vörös Hadsereg ezeket a szinte emberfeletti követelményeket végreliajtotta-e és hogyan. Az esetleg még rendelkezésre álló időt részben a kiképzés tökéletesítésére, részben a hadsereg erkölcsi erejének növelésére, a forradalmi szellem megszilárdítására kellett fordítani, amit a politikai megbízottak nagy odaadással végeztek. A Vörös Hadsereg özeket a feladatokat jól oldotta meg, de még mindig félő volt, hogy az antant-túlerő beavatkozik. A Hadseregparancsnokság tehát a következőket jelentette : »...8 hadosztályunk már ütőképes, ebből 5 hadosztály a demarkációs vonalak mentén az első vonalban van, 3 pedig tartalékban Hatvan környékén. Utóbbiak a legjobban felszerelt, legfegyelmezettebb, legmegbízhatóbb seregtestek, amelyek immár offenzív feladatok megoldására is alkalmasak. Mivel azonban a jelek arra vallanak, hogy az antant rövid időn belül támadni fog, a Tanácsköztársaságnak létérdeke, hogy a szovjet erők Sztrijen át Csap felé törjenek elő, hogy a magyar hadsereget legalább kelet felől tehermentesítsék.« Kérte, hogy a Forradalmi Kormányzótanács tegyen ebben az irányban kezdeményező lépéseket Leninnél. A Forradalmi Kormányzótanács a kérést el is juttatta Moszkvába, de az orosz forradalom akkor élet-halál harcát vívta az ellenforradalmi és intervenciós hadseregekkel. Megkísérelték mégis az előretörést a Dnyeszteren át, ami azonban jelentős veszteségek ellenére sem sikerült.* Mielőtt a román csapatok a Tiszát elérték, a burzsoá csehszlovák csapatok is megindultak s átlépték a demarkációs vonalat, hogy a proletárdiktatúra felszámolásából ők is kivegyék részüket s újabb területet foglaljanak el.* Tőketerebestől délre megszálltak néhány községet s másutt is kisebb előretöréseket hajtottak végre. Előnyomulásukat akkor sem hagyták abba, mikor a román csapatok a Tiszánál megállottak. Május 2-án elfoglalták Miskolcot, 6-án megszállták Nagyszécsényt és előnyomultak Salgótarján felé is. Ennek a szénvidéknek megtartása életkérdése volt a proletárdiktatúrának, mert nélküle üzemanyag hiányában megbénult volna az egész ipar. Salgótarjánt igen széles kiterjedésben a Vörös Hadsereg 80. dandára védte, de ellene ezen a ponton az ellenség túlerőt összpontosított. A Forradalmi Kormányzótanács Rákosi Mátyás népbiztost küldte a helyszínre. A visszavonulás, a felszerelés hiányossága és a túlerő miatt a 80. dandár hangulata felettébb nyomott volt. Rákosi Mátyás azonban nem esett kétségbe. Felszámolta az ingadozást s határozottan kijelentette, hogy a bánya-12 Breit József : Az 1918/19. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború. Magyar Katonai Közlöny. 1921. 124. 1. * L. 1. sz. térképvázlat.
