Századok – 1954

Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317

334 P. N. TRETYAKOV akkor pl. P. Sz. Kuznyecov professzornak az a véleménye, hogy »a nyelvészeti adatok nem igazolják a törzsek ilyen korai szétválás.át«, hanem éppen ellenkezőleg, arról tanúskodnak, hogy »a keleti-szláv nyelvjárások még a X—XI. században is majdnem teljesen homogén egységet alkottak.«19 Természetesen nem tagadhatjuk azt, hogy a keleti-szláv nyelvjárások a X—XI. században egységet alkottak, hiszen ebben az időszakban alakult ki a régi orosz nép és következésképpen az óorosz nyelv is, amely felülkerekedett az összes keleti-szláv dialektusokkal szemben. Ami azonban azt a felfogást illeti, hogy ez a nyelv az összes keleti-szlávok közös ősnyelve lett volna itt nem érthetünk egyet P.Sz. Kuznyecov professzorral. A valóságban különböző keleti-szláv törzsi csoportok éltek már az i. u. első évezred elején az i. e. első évezredben, sőt még korábban is. Kialakulásuk feltételei (a baltiak különválása, a szétköltözés, a finnugor törzsek asszimilációja) feltétlenül számos dialektus kialakulására vezetett. Úgy, ahogy a közös szláv nyelv a protoszláv ill. baltoszláv dialektusok nagy számát foglalta magába, amelyek mellett még más dialektusok is voltak, így a keleti-szláv (óorosz) nyelv is a közös szláv nyelv egy dialektusa volt (ill. közelálló dialektusok egy csoportja). Ez a nyelv azután, a konszolidálódás során kerekedett felül (bár nem teljesen) a keleteurópai síkságon élő szláv törzsek többi dialektusaival szemben, amelyek között olyanok is lehettek, amelyek feltehetőleg megőrizték a protoszláv (baltoszláv) jelleget. Nem szabad úgy elképzelnünk a szláv törzsek és nyelvek történetét, hogy ez csak a kezdetben közös szláv törzsek és közös nyelv bomlási folyamata volt, úgy hogy ezek elkülönültek és azután ismét még kisebb részekre tagolódtak. Annakidején az indoeurópai nyelv is számos dialektusra oszlott, amelyekből azonban csak néhány vált önálló nyelvvé, és ezek közül a nyelvek közül csak egy jelentéktelen rész létezik még ma is. Az összes többi nyelvek valamilyen okból eltűntek, beolvadtak olyan erősebb nyelvekbe, amelyeknek hordozói erősebb, számbelileg nagyobb és kedvezőbb történeti viszonyok között élő törzsek voltak. Az ősközösségi rendben a protoszláv nyelv is feltétlenül nagyszámú dialektusra oszlott, az egyes törzsek, ill. törzscsoportok dialektusaira, amelyek közül csak kevés vált önálló nyelvvé. Ezek közül az egyik a közös szláv nyelv. Ennek dialektusa volt a többi régi keleti szláv törzs dialektusait magába olvasztó óorosz, keleti-szláv nyelv, amely később, a XIII—XV. században alapul szolgált három nyelv — az orosz, ukrán és belorussz nyelv — kifejlődéséhez. A szláv etnogenezis és a szláv nyelvek kifejlődése igen bonyolult és sokrétű kérdés. A nyelvészek ennek a kérdésnek csak azt a részét kutatták ki, ami közvetlen kapcsolatban állt a mai nyelvekkel, ill. az írásos forrásokból ismert régi nyelvi adatokkal. De nem szabad azt a körülményt figyelmen kívül hagyni, hogy sok protoszláv, baltoszláv és ősszláv nyelv, ill. dialektus volt (amelyekre csak közvetett nyelvi adalékok lehetnek). Ezekét kell a nyelvészeknek, nyelvjáráskutatóknak és az archeológusoknak közös erőfeszítéssel kikutatniuk. Még nagy munka vár ránk a szláv népek őstörténetével és etnogenezisével kapcsolatban és ezt csak úgy tudjuk megoldani, ha a szláv etnogenezis kérdéseivel foglalkozó különböző tudományágak művelői állandó és szoros kapcsolatban működnek. 19 П. С. Кузнецов: Сравнительно-историческое изучение славянских языков (A szláv nyelvek összehasonlító-történeti vizsgálata). »Еопросы языкознания«. 1952. 5. sz. 52. 1.