Századok – 1954
Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317
A SZLÁVOK EREDETE 325 mentének, a Balkán-félszigetnek, Kis-Äzsia nyugati körzeteinek és az Égeitenger szigeteinek lakossága, amely az i. e. negyedik-harmadik évezredben a társadalmi gazdasági és kulturális fejlődésnek már jóval magasabb fokán állt, mint a keleteurópai sztyeppék és a többi kelet- és középeurópai vidékek lakossága. A nyelv története elválaszthatatlan a társadalom történetétől. Ahhoz, hogy az indoeurópai törzsek és indoeurópai nyelvek viszonylag rövidebb idő (1 — 2 évezred) alatt széles körben elterjedjenek Európa és sok ázsiai terület bennszülött lakossága között, e nyelvek hordozóinak koruk egyik leghaladóbb törzscsoportjának kellett lenniük. Közép- és Kelet-Európában ilyenek voltak az Égei-tenger partvidékén, a Balkánon és a Duna mentén élő törzsek. * Függetlenül attól, hogy végeredményben milyen megoldást nyer4 a régi indoeurópai törzsek őshazájának kérdése, kétségtelennek látszik, hogy az i. e. második évezred elejére az indoeurópai nyelveket már hatalmas területeken beszélték. Ebben a tekintetben Európa közepe és egyes keleti vidékei sem lehetnek kivétel. Fel kell tételeznünk, hogy az Európa e részein (melyeket az archeológusok az i. e. harmadik évezred ideje óta ismernek) élő állattenyésztő-földművelő törzsek nyelve indoeurópai volt. Ezek a törzsek élesen különböztek azoknak az északabbra lakó régi elő-finnugor törzseknek szélesebb csoportjától, amelyek az i. e. harmadik évezred óta az Ural mellékét, a Szovjetunió európai részének központi és északi területeit, a Balti-tenger partvidékét lakták és amelyekről A. J. Brjuszov meggyőzően kimutatta, hogy keleti, uralontúli eredetűek.7 Hogy milyen modon terjedtek el Közép- és Kelet-Európában az indoeurópai nyelvet beszélő törzsek, ez a kérdés még kiderítetlen. Csupán feltételezhető, hogy itt két egymással kapcsolatos folyamat játszódott le. Először következett be az indoeurópai törzsek szétköltözése. így például sok szovjet archeológusnak az a véleménye, hogy a tripoljei törzsek az i. e. harmadik évezrednél nem korábban telepedtek meg a Dnyeszter és a Dnyeper közén, és hogy ide a Duna mellől, de lehet, hogy a Balkán-félsziget délibb részeiről hatoltak előre. Az eddig csak igen gyéren lakott, sztyeppéket pásztorkodó törzsek foglalták el. Másodszor pedig úgy terjedt az indoeurópai nyelv, hogy az indoeurópaiak asszimiláltak más törzseket. Ez kétségtelenül nagyon hosszadalmas, sok évszázadon keresztül tartó folyamat volt, melynek anyagi alapja európai viszonylatban — feltevéseink szerint — az volt, hogy az állattenyésztés és a mezőgazdaság s az akkori időkhöz mért élenjáró kultúra más vívmányai az indoeurópaiaktól lakott területekről terjedt el. Mint már fentebb mondottuk, a régi indoeurópai törzsek az összehasonlító nyelvtudomány megállapítása szerint pásztorkodást űztek. Egyes kutatók, akik az indoeurópai nyelvet a nyelvi fejlődés egy bizonyos stádiumának tartották, ennek a stádiumnak a megindulását összefüggésbe hozták azzal, hogy Európa régi lakossága ekkor tért át a halász-vadász életformáról és a matriarchális-nemzetségi rendről az állattenyésztő és földművelő életre és a 7А. Я. Брюсов: Очерки по истории племен Европейской части СССР в неолотическую эпоху (A Szovjetunió európai részét lakó törzsek vázlatos története a neolit korban). M. 1952. 32 — 42. 1. Q Századok
