Századok – 1954
Tanulmányok - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc breznai kiáltványa 285
ír. RÁKÖCZI FERENC BREZNAI KIÁLTVÁNYA 307 végéig Bercsényi kézírása volt,6 7 a beregi nemesek mégsem állottak a tiszaháti felkelők mellé, hanem abban reménykedtek, hogy a szatmár-ugocsai nemességgel összefogva, szétszórhatják őket.6 8 Mikor már Rákóczi állott a felkelők élén, sőt már a Tiszát is átlépte seregével, a nemesek még mindig nem siettek táborába, hanem közeledtének hírére várakba, a császári katonaság védelme alá húzódtak.6 3 Viselkedésüket Rákóczi a jobbágyok tömeges megmozdulásával magyarázza, de nem csupán felkelő jobbágyaiktól féltek, hanem a jövőtől is : nem bíztak Rákóczi vállalkozásának sikerében. Még a szívük mélyén kuruc nemesek is magukba húzódtak, s várakozóan, de kételkedéssel figyelték: megvalósul-e valami a kiáltvány nagy ígéreteiből? A nemesség tartózkodó, elutasító, sőt részben ellenséges magatartása nagy csalódást és felháborodást váltott ki a tiszaháti felkelőkből. Esze Tamás Szatmár vármegyéhez intézett keményhangú leveléből századok multán is érezhető : mekkora indulat lobbant fel bennük. A levél keltezetlenül, latin szövegű átírásban maradt fenn,7 0 keletkezésének idejét és körülményeit mégsem nehéz meghatározni. Az ezeres-kapitány a zászlóbontást követő napok egyikén írta, mikor füléhez jutott, hogy Szatmár vármegye Bagoson tartott gyűlése nemesi felkelést rendelt el a kurucok ellen.7 1 »Sem a király, sem a fejedelem nem kívánta felkelésteket ! — leckézteti a megyét — ez csak a nyomorult nép elnyomását célozza, a nagyságos fejedelem végtelen szomorúságára.« Rákóczi kiáltványával akarja meggyőzni a megyét cselekedete helytelen voltáról : »Más alkalommal is akartam már a nemes vármegyét az én uramnak pátensével megvigasztalni, vagy megszomorítani. íme a pátens, olvassa és olvastassa el a nemes vármegyei« »Ha vissza nem adjátok, — fenyegeti a megye urait — meg ne próbáljátok gyalázattal illetni, mert fejetek lehullásával, javaitok elvesztésével fogtok fizetni érte. A németek kezébe se adjátok, mert meg fogjátok bánni!« A levélből a Rákóczi zászlóitól, kiáltványától fellelkesült nép harci készsége kiált : »Keljetek át a Tiszán, s Isten tegyen igazságos döntést közöttünk!« Igen érdekes az a része, melyben első, elfogott és a szatmári német kezébe szolgáltatott követének szabadonbocsátását követeli, mert követet rabságra vetni gazság, ő sem bántotta a vármegye embereit, pedig nem egyet foghatott volna közülök.72 Az ilyen 67 »A pátens egészen Bercsényi Uram írása« — olvassuk Orosz György beregi alispán május 28-án Csákynak írt, levelében. (Károlyi-levéltár, Kuruckori iratok.) 68 Az eseményekre nézve ]. A tiszaháti felkelés című tanulmányunkat. (Bpest, 1952.) 60 L. a Mémoires-t és az 59. sz. alatt említett tanulmányunkban található adatokat . 70 Thaly Kuruckori Okmánygyűjteménye, II. 4. 71 Május 19-én, Károlyi naptári bejegyzése szerint. — »Magát a gyűlést is keservesen meg fogjátok siratni« — írja a levélben Esze Tamás. 72 A levél nagy feltűnést keltett. Először Temérdek Ferenc szatmári jezsuita superior említi Károlyinak üt levelében május 30-án : »Minemű levelet irt Esze Tamás Domaliidy László Uramnak, tudom Nagyságodnak in paribus eddig meg adták, Coramendáns Uram kezében vagyon az originális.« (Károlyi-Oklevéltár, V. 8.) — Csáky István gr. a következő napon ír róla Károlyinak : »Domahidi szolgabíró uram ma in dudálva, külte Esze Tamás levelét, kiben adhortálya Szakmár vármegyét Rákóczi hűségére, Levenburg communicálta velem.« (Károlyi-levéltár. Kuruckori iratok.) Június 9-én a levél már Bécsben volt ; gr. Pálffy Miklós Bécsből írja ezen a napon gr. Barkóczy Ferenc zempléni főispánnak : »Kassay Generális Nigrely Uram velem correspondeálván, továb is az ott való hirekrül tudósít, többi között Esze Tamás nevő gyalogh tumúltuariusok kapitánya mi némű levelet irtt Szatmár Vármegye szolgabirájának, azt is in originali nekem megh küldette, kit én is Kegyelmednek praesentibus accludálva in paribus t ran emittálom. (Thaly Kuruckori Okmánygyűjteménye, II. 126.)
