Századok – 1954
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A tanácsok szerepe a magyar októberi demokratikus forradalomban 245
250 HAJDÚ TIBOlt egy község sem az országban, ahol a jegyző meg tudta őrizni régi hatalmát. Bár a községek egy részében helyén maradt a jegyző, már nem az államhatalom, a csendőrség biztosította működését, csak az, ha a népet, a helyi tanácsot sikerült félrevezetnie. A parasztság nagy, országos jellegű megmozdulásában mindenütt az Oroszországból hazatért katonák vettek részt a legaktívabban. A nemzetiségi vidékeken együtt vettek részt ebben a harcban magyar és más nemzetiségű parasztok, közösen harcoltak a közös ellenség ellen. Az »Aradi Hírlap« ugyanakkor, mikor megtorlást követel a parasztsággal szemben, kénytelen beismerni : »Kétségtelen, hogy a zavargásoknak nemzeti jellege nincsen. Színmagyar és színromán községekben egyformán és szinte egyforma programmal megy a boltok kifosztása, a földesúr megrablása, a jegyzőnek vagy másnak megkergetése. A sok között, akik ellen a zavargók fölvonultak, van román boltos, román gazda is.«1 1 A forradalom méreteit mutatja »a krasznai és szilágysomlyói járás jegyzői és aljegyzői karának« az alispánhoz intézett távirata november első napjaiból : »Az ország jegyzői karának nagyrésze székhelyéről menekülni volt kénytelen, egy része mindenéből kifosztatott, egy része fel is koncoltatott .«12 A naszódi főszolgabíró 1918. november 6-án jelenti : »A naszódi járásban a községi elöljáróságok ezidőszerint nem működhetnek, mert a nép magához ragadta a hatalmat.«13 A Heves megyei Kisköre községbe november 1-én érkeztek haza a katonák. Népgyűlést hívtak össze, melyre megidézték a község vezetőit. A katonák nevében egy »minden elképzelhető altiszti éremmel kitüntetett egyén« szólalt fel. Felelősségre vonta a község vezetőit, mert a háború alatt nem teljesítették kötelességüket a nép iránt. A gyűlés »bizalmatlanságot szavazott« a régi elöljáróságnak és tanácsot alakított a község ügyeinek ijitézésére. Az árdrágító, feketéző kereskedők üzleteit olcsón kiárusították. A tanács fegyvereiőrséget szervezett, »akiknek nem annyira a község belrendjének biztosítása volt a főcéljuk, hanem az, hogy a nép forradalmi törekvéseit élesszék és ébrentartsák«. A tanács elhatározta a szatmári püspökség földjeinek felosztását.14 A vidéki városokban erősebb volt az államhatalom, mint a falun, így a közigazgatás a legtöbb esetben egyelőre helyén tudott maradni, de csak úgy, hogy színleg csatlakozott a forradalomhoz és elismerte á forradalom vívmányait. Azokban a városokban, ahol erős volt a munkásság, a tényleges hatalom hamarosan a munkások kezébe került. Néhány helyen már a forradalom első napjaiban a munkások vették át a hatalmat. A VII. csendőrkerületi parancsnokság november 12-i jelentése szerint : »Petrozsényban szervezett munkások a nemzeti tanácsot megalakították. A hatalmat kezükbe vették.« »Zsilvögyben a csendőrség működését nem tűrik.«1 5 A nemzetiségi vidékeken nem sokáig maradt meg a régi közigazgatás. A hatalmat a nemzeti tanácsok vették át. Ezekben a tanácsokban azonban 11 Aradi Hírlap, 1918. 12 Migyar JVIunkásmozgalmi Intézet archívuma (MMI) A XVI. 7/52. 13 MMÍ A XVI. 1/16. 14 MMI A Tanácsközt. adatait gyűjtő országos bizottság (TAGYOB) 2/17. lä MMI A XVI. 1/16.
