Századok – 1954

Szemle - Zimmermann; Wilhelm: Der grosse deutsche Bauernkrieg (Ism.: Székely György) 227

228 •SZEMLE megtorlást is szenvedett. Később azonban ő is — a német polgárság legnagyobb részével együtt — megalkudott az uralkodó rendszerrel. Zimmermann munkája mindenekelőtt mint hatalmas kutatói teljesítmény figyelemreméltó. A szinte teljes egészében nemesi és papi forrásanyagból hatalmas munkával állította helyre a történeti eseményeket, a parasztság és szövetségesei harcát. S mindezt beágyazta egész Németország nemzeti történetének nagy problémáiba. Munkáját ezekért a tulajdonságaiért értékelhette nagyra Engels is, mint a tények legjobb összeállítását, amelyet minden korlátja ellenére is realisztikus munkának nevezett. A hatalmas terjedelmű munka tartalmi ismertetésére itt nincs terünk. Kívánatos lenne a következő évek során magyarnyelvű kiadását is sajtó alá rendezni és a széles olvasó körökkel megismertetni. Itt csak az új kiadás rövid értékelésére szorítkozhatunk. Zimmermann munkáját a kiadó végre teljesen, hitelesen adta az olvasó kezébe. Ahol pedig a tudomány fejlődése túlhaladta az író egyes ténymegállapításait, s főleg értékelését, ott bíráló, módosító, értékelő vagy a t ények okait bővebben magyarázó szerkesztői jegyzetek mutatják meg a helyes álláspontot az olvasónak. Közel két tucat ilyen rövidebb-hosszabb szerkesztői megjegyzés teszi helyesen felhasználhatóvá Zimmermann művét. A kiadó ezzel a maradandó értékű történeti alkotások új kiadásának helyes módszerét alkalmazta. A hatalmas műnél előszó formájában ez nem lett volna megoldható. Szerkesztői megjegyzések a Zimmermannál több oldalon tárgyalt Dózsa-paraszt -háborúnál (111 —117. 1.) is szükségesek lettek volna, sajnos hiányzanak. így egyes szereplők nevei nem pontosak (Dösza: Dózsa helyett, Teleky : Telegdi helyett, Csánad : Csanád helyett), holott Engels »Német parasztháború«-jának 1940-es moszkvai német kiadása már Dózsára javította a rossz írást. Más tárgyi jegyzetek is szükségesek lettek volna (Zimmermann szerint a Szeged alatt kudarcot vallott sereget Dózsa György vezette ; szerinte Dózsa azért is ostromolta volna Temesvárt, mert benne a feudális urakkal szemben a töröktől hátulról biztosított teret akart nyerni). Zimmermann művének új megjelenóso nemcsak a demokratikus német tudomány nyeresége. Feltétlenül elő fogja mozdítani hazánkban is az egyetemes történeti oktatást, elősegíti majd a német történelem haladó iiányú küzdelmeinek megismertetését. A munka új kiadásával egyúttal beteljesült a jeles demokrata történetíró előszava végén kifejezett eszméje is : »Aki a történelemnek szenteli magát, annak az igazságért és az emberiség javáért kell cselekednie, nem pedig kegyért. Szép tetszeni a jelennek, de jobb megfelelni a jövőnek«. (9. 1.) A Zimmermann tárgyalta korszakkal foglalkozik az új német történettudomány jeles képviselője, Alfred Meusel most ismertetett munkája is. Meusel professzor, a Német Történeti Múzeum vezetője jeles marxista oktató, történeti kutató és népszerűsítő is. Munkásságáért 1953-ban Nemzeti Díjjal tüntették ki. Alfred Meusel népszerű- tudományos munkája nagyrészt teljesíteni tudta feladatát, a marxizmus-leninizmus szellemében, Engels útmutatásai alapján a széles tömegek számára rendszerezni, hozzájuk közel vinni a német történelem egyik legragyogóbb korszakát. Meusel a hatalmas történeti irodalomban jártas írónak mutatkozik meg művében. A marxista ldasszikusokra is helyesen támaszkodik. A modern szovjet irodalomból azonban sajnálatosan nem merített. A munka erénye, hogy közérthető, a fogalmakat jól megmagyarázza, az anyaggal nem nyomja agyon az olvasót, a fejlődés fő vonalait általában jól kiemeli. Felépítésében a történeti időrendhez igyekszik ragaszkodni, de ahol szükséges, egy-egy kérdést többször is tárgyal, különféle vonatkozásaiban, kitekintésekkel. A könyv a XV. századvégi parasztmozgalmakból kiindulva tér rá a társadalmi viszonyok ismertetésére. Majd részletesen és pártosan foglalkozik a lutheri reformációval s okaival. Itt igen jól érzékelteti Luther megrekedését, átállását a politikai és társadalmi reakció oldalára. Ezután a lovagi felkelésnek szentel egy fejezetet. Az előzmények együttes terjedelméhez képest Münzer Tamás és a népi reformáció kérdése nem kapott elég nagy helyet a könyvben. Ezért itt az események kibontakozása, az eszmék fejlődése, Münzer tevékenysége elevenen lüktet, de nem kapott eléggé k'fejtett tárgyalást. Mindenesetre a harcos, szemléletes tárgyalás itt éri el tetőpontját. Mialatt látnunk kell, hogy Alfred Meusel népszerű-tudományos munkája jobban megfelel e műfajnak, mint a mi népszerű történeti munkáink legtöbbje, nem hallgathatjuk el Meusel munkájának több hiányosságát. Meusel a népszerűsítés egyik eszközéül gyakran aktualizál, ami elvileg nem helytelen, s a megtorlás leírásánál igen szépen sikerült. Sokszor azonban erőltetett, túlzott.