Századok – 1954

Szemle - Sopron és környéke műemlékei (Ism.: Berkovits Ilona) 225

226 •SZEMLE »A topográfia ne csak gyűjtemények katalógusához hasonló leltár legyen, — írja Fülep Lajos akadémikus e kötet előszavában — hanem a művészet monografikus vagy általános kronologikus történelmének minél teljesebb előkészítője... ne a földtől, környezettől, társadalomtól elszakított tárgyakat soroljon föl és írjon le, hanem legyen ott alattuk, mögöttük, körülöttük a valóság, melyben születtek, ami ha megváltozott is, éppen az emlékekben ma is jelen van, csak meg kell mutatni«. Továbbá az. »az elv keresi benne megoldását, hogy ha a művészet mindenkié legyen, a művészet történelme is mindenkihez szóljon«. Ugyanekkor Fülep Lajos elfogulatlanul lerögzíti, hogy a kötetben a »módszer és az eredmény még nem teljes, de jelentős lépést tettek feléje «. — A topográfiában csakugyan megtörtént mindezek irányában az első lépés. Ez azonban még korántsem kielégítő. A topográfia mint leltár és adattár jelentős forrása lesz a művészettörténetnek, és fontos segédeszközévé válik a történészeknek és az irodalomtörténészeknek is A »Sopron és környéke műemlékei« leírásai — gyakran elsietett feldolgozásuk, a témaábrázolások és a művészeti stüusok meghatározásának pontatlan fogalmazása, továbbá az értékelések bizonytalansága miatt — nem egy esetben a szakember számára sem áttekinthetők. Az építészeti leírásoknál (amint a műkincseknél is) a kiadvány mellőzi azt, hogy az olvasó számára a katalógusok módszerével, egy-két kiemelt mondatban összefoglalva, pontosan meghatározza azoknak keletkezési idejét s művészeti stílusát. A leírások kis részletekre tagoltan tájékoztatnak az építészeti emlék történetére, külsejére, belső kiképzésére vonatkozóan. A művészeti stílus meghatározását a Jellege« rovat jelzi, sok esetben nem kielégítő módon. Pl. a vőcseji templom : »Jellege. Romantikus külsejű, barokk emlékű templom« (629. 1.). Ha az olvasó meg akarja tudni, mit is jelent e meghatározás, olvasva a templom történetét, megtudja, hogy ez egy 1864-ben lebontott XVII. századi templom helyén teljes egészében újonnan épült templomra vonatkozik. De miután a templom ábrája a kötetben nem szerepel, a »romantikus külsejű, barokk emlékű« jelleg nem tisztázható. — Csatkai Endre értékes gyűjtése nyomán a kötetben gazdag anyagát találjuk régi szobrászatunk eddig ismeretlen emlékeinek. Külön fel kell figyelnünk egyes útmenti, s önálló szoboralkotásokra, amelyek nem egyszer népi mesterek alkotásainak tekinthetők. Sajnálatos, hogy e szobrok részletesebb ismertetése helyett csak rövidebb felsorolásukkal találkozunk a topográfiában. Amint például a sopronbánfalvai kálváriának egy erőteljes realizmussal, portréjelleggel megmintázott töredékéről is mindössze annyi olvasható, hogy »a soproni Liszt Ferenc múzeumban van egy poroszló feje« (369.1.). Hasonlóan mostoha elbánásban részesülnek a klasszicizmus szobrászati emlékei. A »Sopron környékének művészete« c. bevezetőben olvassuk, hogy a »klasszicizmus elég nyomtalanul átsuhan a megyei szobrászat anyagán« (380.1.). Viszont, ahol nem nyomtalanul suhan át, hanem határozott ós erőteljes művészi megnyilatkozással jelentkezik, mint Ь ertőszentmiklós egyes sírkőszobrain, ott a következő szűkszavú jellemzést találjuk: »Sírkövek. . .8. Magas talapzaton urna,mellette gyászoló nő. Nincs felirata, 1820 körül. Szép munka« (442.1.). Ugyanilyen szűkszavú az oltárfestmények, képek, iparművészeti tárgyak, ötvöskincsek lajstromozása. A leírások fogalmazása igen gyakran nemcsak szűkszavú, hanem laza és pongyola. Néhány példa : — »Fafaragások. 1. Szt. Antal elragadtatásban, a látomásában megjelenő Jézuska nem csatlakozik közvetlenül hozzá« (448.1.);— »2.Szt. Sebestyén. Nagyméretű kép, korábban a prépostságban, ott Guido Reni nevén, a mesterhez közelálló festő munkája« (408. 1.); — »az oltárópítményen a meanderes díszű urnák ós két magyar szt. király kisebb szobra« (471. 1.) ; — »fent Piéta, két oldalt síró angyalkák, közülük egy Mária szoknyája alól bújik elő és Kiisztus kezét csókolgatja« (449.1.) ; — A fertőszentmiklósi templom főoltárán pedig : »kép helyett felhők és angyalok lelett lebegő Mária, lent Szt. Miklós és egy kádban a lemészárolt leánykák. Jó munka a XVLU. század első negyedéből« (440.1.). A kiadványban a főoltárnak egy kis ábrája látható. így az olvasó megállapíthatja, hogy a főoltáron kép helyett nem mennyei csodát lát, hanem fafaragásos plasztikai díszítéseket, szobrot. De bizonytalan marad azonban annak meghatározásában, hogy bronz-, bádog-, porcellán-kádban, avagy nótán fadézsában van a három gyermek. Arra sem kap magyarázatot, hogy vájjon e főoltár gazdag plasztikai díszítését és számos faszobrát egy vagy több mester készítette. A kiadványt bibliográfia, továbbá hasznos mutatók egészítik ki. Helység- és általános névmutató mellett a művészek, műiparosok gondosan megszerkesztett névmutatója. Azonban az ábrázolások, a témák szerinti »Ikonográfiái mutató« korántsem gondos munka eredménye. Ha az olvasót pl. különösebben érdekli »Jézus Krisztus különösebb jelleg nélkül« s felüti a jelzett 214. oldalt, a következőket tapasztalja : Itt egy szószék domborműjén található »Krisztus az apostolok közt«. Ez természetesen nem azonosítható a jelzett ábrázolással, tekintve hogy ha Krisztus felismerhető az após-