Századok – 1954

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Roller; Mihail: A Román Népköztársaság történetkutatásának néhány problémája 196

A KOMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETKUTATÁSÁNAK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA 205 a nép forradalmi harcához kapcsolódik s ebben a kérdésben magasabb fokra emelkedett az utópista szocialistáknál, akik a XVIII. században Nyugateurópában a haladó eszmék hordozói voltak. Ez a forradalmi állásfoglalás Bálcescut más, különösen értékes következtetésekre is indította. Társadalmi-politikai gondolkozása dialektikus volt. Bálcescu .ezt mondja: »... a nép rabszolgából jobbágy, azután proletár, majd birtokos lesz és most rázza le az utolsó kizsákmányolást ...Se folytatólagos átalakulások közül mindegyik haladás volt a megelőző állapothoz képest és haladást szült.«1

1 Bálcescu egyes problémákat nem látott tisztán. Hibázott például akkor, mikor belement az agrárbizottság létesítésébe. Nem szakadt el az idealista elvektől a társadalomfejlődés némely kérdésének tárgyalásában. De azt kívánta, hogy a nép — melyben elsősorban a parasztságot látta — az anyagi és kulturális javak birtokába jusson. Nem látta, nem láthatta előre minden kisajátító kisajátítását, sem azt a forradalmi átalakulást, melyet ma a Román Munkáspárt vezetésével a munkásosztály hajt végre. De az a mód, ahogy a társadalmi átalakulások folyamatát látta, ahogy a társadalmi fejlődés egyik szakaszból a másikba való átmenetét értékelte, az a meggyőződése, hogy a népek jelkelnek és eltörlik a föld színéről a zsarnokság maradványait, haladó gondolkozását tanúsítják, mely őt a forradalom előestéjón és egész folyamán lelkesítette abban a harcban, amelyet azért folytatott, hogy összeromboljon mindent, ami régi. Ez a haladó gondolkodás erősítette és magas erkölcsi színvonalon tartotta őt 1848 után is, az utolsó pillanatig, mikor már végét érezte közeledni. Ezért nem szűnt meg a forradalomról gondolkodni, melyért harcolt s melytől hazája és népe boldogságát várta. A forradalom, a nemzeti egyesülés és függetlenség, a népek közötti barátság problémáját Bálcescu a Romániában abban az időben ismert leghaladóbb eszmék megvilágításában látta. Előre látta, hogy a román nép forradalmi törekvései valóra fognak válni. »A zsarnokok megkettőzhetik a kegyetlenségeket, használhatják hatalmukat, de sohasem fognak győzni«. Bálcescu még azt mondja : »Az emberiség történelme úgy jelenik meg, mint a jog szüntelen harca a zsarnokság ellen, mint egy jogfosztott osztály harca bitorlói ellen, mint lángoló harc, melynek gyakran bosszú a jellege, mint végnélküli harc, mert folyik a mai időkben is ós folyni fog, míg a zsarnokság árnyéka is eltűnik, míg a népek nem kap -ják meg jogaikat és az egyenlőség nem fog uralkodni a világon.«1

2 Bálcescu személyiségének értékelésével kapcsolatban tanulmányoznunk kell haladó álláspontját Oroszországra vonatkozóan. * Marx Károly kimutatta, hogy a XIX. század közepén a cárizmus az európai reakció zsandára volt. V. I. Lenin többízben rámutatott arra, hogy abban az időben két Oroszország létezett : 1. a cári Oroszország ós 2. a dekabristák, Gercen, Belinszkij, C'sernisevszkij, Dobroljubov által képviselt népi Oroszország. A cárizmus ellen fordulva, N. Bálcescu a kor leghaladóbb álláspontjára helyezkedett. Ő a népi Oroszországgal azonos harci állást foglalt el a cárizmus ellen és helyesen értette meg a cárizmus reakciós tartalmát. N. Bálcescu a haladó orosz gondolkodásból merített ihletet, de a probléma nincs eléggé megvizsgálva s még tisztázni kellene, hogy ez a hatás közvetlen, vagy közvetett volt-e. N. Bálcescu moldovai tevékenységéről is szó esik az 1848-as forradalom előestéjén. Kivel állott kapcsolatban Bálcescu Moldovában? Negruzzival és Donici-val, akik viszont Puskinnal tartottak fenn összeköttetést s az oroszországi haladó eszmék hatása alatt állottak, Asachival, aki elsőnek fordította románra Oroszország történetét s aki egyike volt azoknak, akik felvetették, hogy nem lehet Románia történelmét tanulmányozni a román és az orosz népek közötti sok évszázados kapcsolatok tanulmányozása és feldolgozása nélkül, N. Kogálniceanuvp.l, aki az Oroszországi Történeti Társaság tagja volt, aki tudott oroszul és közvetlenül merített a haladó orosz kultúra forrásaiból, Alecu Russoval, aki »Románia éneke« c. műve alkotásánál a nagy orosz gondolkodó, Belinszki j hatása alatt állott, s akinek ezt a művét Bálcescu különösen értékelte. N. Bálcescu ismerte a népi Oroszországot az 1848-as forradalom utáni években is. Haladó álláspontján N. Bálcescu, aki a tömegek történeti szerepére felfigyelt, megértette a népek közötti testvériség nagy jelentőségét mindannak megdöntésébert, ami reakció és zsarnokság a világon. 11

N. Bálcescu: Ореге I. 310. 1. !a

N. Bálcescu, i. m. 324—325. I.