Századok – 1954

Vita - Sándor Pál–Berend Iván: Gazdaságtörténetírásunk és oktatásunk néhány kérdése a párt- és kormányhatározatok útmutatásai után 189

GAZDA8ÁGTÖRTÉNETÍRÁSUNК ÉS -OKTATÁSUNK NÉHÁNY KÉRDÉSE 193 meg a teljes összhangot. A forradalom utáni időszakban szintén nem alakult ki a teljes összhang, habár a 'termelési viszony ok összhangban maradtak a termelőerők jellegével. Következésképpen mind a forradalomban, mind az ellenforradalmi időszakban összhang volt, de mégsem ugyanaz az összhang. A forradalom teremtette összhang és az ellenforradalom által konzervált összhang között különbség volt. A győztes önkény -.iralom lényegesen korlátozta, szűkebb keretek közé szorította azt az összhangot, amit a 48-as forradalom alapozott meg. Csak a legismertebb példákra hivatkozunk : szöllődézsma visszaállítása, papi tized részleges szedése, a hitbizományi rendszer kiterjesztése stb. Ha erre nem mutatunk rá, úgy — véleményünk szerint — a forradalom és ellenforradalom módszerei közti különbséget mossuk el egy igen jelentős vonatkozásban és a sztálini tétel mechanikus alkalmazásának hibájába esünk. Ugyancsak e tétel mechanikus — a sajátos magyar helyzetet figyelmen, kívül hagyó — alkalmazásáról van szó akkor, amikor a jegyzet a teljes összhang lehetőségét a kiegyezéssel kapcsolatban ismét felveti. A jegyzet éppen a magyar fejlődós sajátosságait szándékozott szem előtt tartani, amikor a sztálini tételt itt is felvetette. Sztálin ugyanis — mint már utaltunk rá — a forradalom utáni időszakra vonatkozóan szól a teljes összhang lehetőségéről és miután a forradalmi szakasz lezárása nálunk 67-ben történt, logikusnak látszott 67 után is felvetni a kérdést. Ám ez csak látszatra helyes. A magyar helyzet sajátosságainak figyelembevétele itt éppen azt követeli meg, hogy a teljes összhang létrejöttének csak igen szűkre szabott történelmi lehetőségét emeljük ki. Magyarország az európai fejlődés keretében akkor lépett a kapitalizmus szakaszába, amikor Európa többi országai már túljutottak az első gazdasági válságokon, amikor tehát a termelőerők jellege és a termelési viszonyok közötti viszonyt nem az összhang, hanem az összhang megbomlása, sőt az éles ellentét jellemezte európaszerte. Es ez a tény a már kapitalista Magyarországra is kihatott. Az 1857-es gazdasági válság magyarországi — még tisztázatlan — hatásáról most nem is beszélve, logikailag és történetileg egyaránt feloldhatatlan ellentmondás, néhány évvel az 1873. évi nagy gazdasági válság kirobbanása előtt a teljes összhang lehetőségét felvetni. Hiszen az 1873-ban kipattanó túltermelési válság Magyarországon is évekre visszanyúló folyamat következménye. * Bár a kiragadott idézetek bizonyos egészségtelen ós a klasszikusok tanításainak mechanikus alkalmazása is sok szempontból a sematizmus megnyilvánulása, mégis indokoltnak látszik, hogy a sematizmus egyes kirívó példáit külön is megemlítsük. Példaként a legtipikusabbat szeretnénk kiemelni : а XVI—XVII. századi jegyzetrészt. Ez elsősorbpn szerkezeti, logikai megoldási kísérlet, mintsem tartalmi, történelmi. Ez a rész az árutermelés — kisajátítás — parasztmozgalmak egymást ismétlő, szegényes és monoton gondolatmenetébe л ап beágyazva. A jegyzetnek ebből a részéből sok tekintetben hiányzik a konkrét történelmi fejlődés kézzelfogható rajza. Az egyes kategóriáknak inkább ismétlése, mintsem a történelmi fejlődés új, változó, konkrét mozzanatainak bemutatása jellemzi ezt a részt. A jegyzet nem tisztázza kielégítően a Dózsa-parasztháború antifeudalizmusa és a reformáció népi irányzataként megnyilvánuló antifeudális parasztmozgalmak kétségtelenül meglévő hasonlóságai mellett a történelmi különbségeket. De ugyanakkor összemosódnak а XVI. századi parasztmozgalmak а XVII. századiakkal is, csakúgy mint a XVI. századi árútermelés а XVII. századéval. Ennek a jegyzetrésznek talán a legfőbb hiányossága az, hogy a fejlődés változó mozzanatait és szakaszait nem tudja élesen, konkréten, tehát történeti alapon tárgyalni. Ez természetesen szervesen összefügg azzal, hogy a magyar feudalizmus történetében éppen а XVI—XVII. század van a legkevésbbé feldolgozva. Másfelől ha а XVI—XVII. századi jegyzetrészt a konkrét történeti ismeretek hiánya, a problémák logikai úton való megoldási kísérlete jellemzi, akkor főként az 1880-tól kezdődő részre bizonyos tekintetben éppen az ellenkezője, a túltelítettség, az empirizmus jegyei ütik rá bélyegüket. Különösen kitűnik ez az ipar és a bankügy koncentrációjánál, a finánctőke tárgyalásánál, a munkásosztály elnyomorodása bemutatásánál. Felvetődik a kérdés, mi az oka az adatok elhatalmasodásának ezeknél a részeknél? Véleményünk szerint ennek az az oka, hogy a korszak gazdaságtörténetének problémái még koránt sincsenek minden tekintetben tisztázva, a történeti és elvi tanulságok korántsem olyan kézzelfoghatóak, mint pl. а XIX. század első fele esetében. így azután a tényanyag kerekedik felül. Az adatok túlsúlya tehát csak azt mutatja, hogy az adatok tartalmazta tanulságok nincsenek eléggé kiszűrve az adatok közül. A sematizmus további megnyilvánulási formája pl. a parasztság felbomlásának tárgyalása, amelynek történeti folyamatát még nem sikerült konkréten, az egyes történeti szakaszok változásainak 13 Századok