Századok – 1954
Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148
A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITAÜLÉSE 183 gomról, azzal, amit ez ténylegesen jelentett. Világos azonban, hogy a főkérdés : mit jelentett munkásságom ténylegesen ; a másik legfeljebb minősítő szempont lehet. Ezt azért emelem ki, mert úgy gondolom, itt kell szélesebb következtetéseket levonni. Nemcsak saját példámból, hanem sok esetből tudom, hogy különösen a régi történészek, amikor hibáikról gondolkoznak, a dolog szubjektív oldalából indulnak ki, saját régebbi elképzeléseiket, törekvéseiket állítják előtérbe. Többek között ez is olyan tényező, ami gátolja, fékezi a valóságos önbírálatot, a hiba feltárásának alaposságát. Ez ellen küzdeni kell. Le kell szögezni azt is, hogy leküzdéséhez több segítségre van szükség. Nemcsak arról van szó, hogy több és elvibb legyen a bírálat, hanem elsősorban arról, hogy folyamatos legyen. Nem elég, ha elhangzik a bírálat ; biztosítani kell, hogy folyamatosan hasson. Ebben az összefüggésben külön jelentőséget nyer a feladat, hogy az ellenforradalmi korszak történetírásának iskoláit, árnyalatait vizsgálat alá vegyük. Emellett különös jelentőségük lehet azoknak a vitáknak, amelyeket klubokon, vagy más alkalmakkor, például munkaközösségekben egy-egy korszak, vagy szakasz egymáshoz kutatási területben közelálló szakemberei folytatnak egymással. Ilyen vitákon gyakorlatilag már eddig is vitattak, bíráltak megjelenés alatt álló, vagy frissen megjelent munkákat. Egy lépés kell ahhoz, hogy ezt a vizsgálatot, vitát-kiterjesszük egymás régebben megjelent munkáira is. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a módszer igen nagy segítséget jelentene az önvizsgálat elmélyítéséhez ; ugyanakkor mintegy előkészületet jelentene a polgári történetírás iskoláinak elmélyült, széleskörű, átfogó bírálatához is. Befejezés előtt még egy kérdést szeretnék említeni. Amint bevezetőmben már érintettem, legfőbb feladatunk az, hogy ennek a vitának eredményeire támaszkodva, a vitát tovább gyűrűztessük a legkülönbözőbb körökben. Űgy gondolom, erre megvan a lehetőség. Olyan módon is, hogy a vita résztvevői a maguk körében felvetik az itt elhangzott problémákat, még mielőtt a vita anyaga nyomtatásban megjelenne. További lehetőség, hogy a vita anyagát leközöljük a Századokban 4s felszólítjuk történészeinket, szóljanak hozzá minél szélesebb körben, felszólítva őket egyben arra is, hogy vessenek fel további problémákat, minden olyan kérdésben, ami a történész munkát érintheti. Meg vagyok róla győződve, hogy ilyen felszólításnak országszerte széleskörű visszhangja volna. Amellett természetesen nem mondhatunk le arról, hogy további vitákat rendezzünk különböző intézmények, vagy akár csak munkaközösségek keretében is történettudományunknak mindazokról a lényeges problémáiról, amelyeket itt többen felvetettek, — a legrendszeresebben talán Pach elvtárs. Ezek részben kapcsolódnak a tankönyvek soron következő vitáihoz. Feltótlenül javasolható, hogy tartsunk vitákat egyes megjelent, vagy megjelenés alatt álló könyvekről. A vitáknak ezt a formáját különösen szeretném el ö tér be állítani, mert eddigi tapasztalataink szerint ez igen gyümölcsöző, amellett ezt hiányolják a legtöbben, mint kritikánk megjavításának, történész közvélemény formálásának hatékony módját. Itt csak röviden szeretnék utalni két fontos javaslatra. Az egyiket Benda Kálmán tette, az olvasókonferenciák felvetésével, a másikat — ezt továbbvíve — Spira György azzal, hogy a Művelt Nép kezdeményezését elevenítsük fel és igyekezzünk tájékozódni olvasóink véleményéről. A kritikai szellem élesztése, erősítése döntően fontos feladatunk. A kritikai szellem, a vita szelleme kölcsönhatásban fejlődik az elméleti színvonal emelkedésével. A kettő együtt fő feltétele munkánk minőségi színvonala emelésének. * Andics Erzsébet zárószava : Összefoglalva többnapos vitánkat, nem tartok igényt arra, hogy a felmerült kérdések tárházát kimerítsem. Igen értékes megbeszélésünk anyagát komolyan tanulmányoznunk kell, vissza-vissza kell térnünk a felmerült kérdésekre : ez hosszabb időt s nagy munkát vesz majd igénybe. Teljesen igazuk volt azoknak az elvtársaknak, akik hangsúlyozták, hogy mostani vitánk és történész-frontunk egész további fejlődése szempontjából központi jelentősége van pártunk és kormányunk legutóbbi határozatainak. Valamennyien éreztük már az utolsó esztendő folyamán, hogy a történész-fronton is van némi megállás, valamenynyien éreztük, hogy azt а сip it., amiben eddig jártunk, nagyon kinőttük. Azt hiszem, valamennyiünk nevében elmondhatom : a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és népi demokratikus kormányzatunknak határozatai a legnagyobb segítséget jelentik nekünk, történészeknek is. Segítenek felmérni hibáinkat, elvi útmutatást adnak.
