Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITA t! LÉSE • 165 akadálya sincs többe az egységes, föderatív állam megalkotásának, amely a Duna partjaiig terjedne ós magába foglalná Boszniát, Szerbiát, Bulgáriát, Ruméliát, Moldvát, Havasalföldet és végül Albániát. Az ilyen történelmi hagyományok »felújítása«, amelyekhez a következő évfolyamokban Mazzininek a dunai népek jövőjére, szövetkezésére vonatkozó elképzeléséről szóló tanulmány stb. sorakozik fel, objektíve azoknak az ismert angol-amerikai imperialista terveknek propagálása volt, amelyek Délkeleteurópában egy szovjetellenes dunai monarchia vagy konföderáció létrehozását célozták. A Revue ez irányvonalát Kosáry Domokos összegezte egy Párizsban tartott előadásában, amelyet a Revue 1947. 2. száma közöl »Nationalisme et internationalisme dans l'histoire des peuples danubiens« címen. E cikkében Kosáry elvtárs több példával mutatja ki, hogy a dunai népek együttélésének évszázados történetét nemcsak nacionalista ellentétek jellemezték, hanem összefogási kísérletek, szövetségek is. Megállapítja, hogy a konföderációs tervek a maguk idejében irreálisak voltak egyrészt, mert a nagyhatalmak hosszú ideig megakadályozták Ausztria felbomlasztását, másrészt, mert maguknak e népeknek nemzeti mozgalmai is önálló nemzeti államok megalakulására törekedtek. A nacionalizmus győzedelmeskedett és — bár sok emberi értéket is alkotott — olyan konfliktusokat, veszélyeket hozott létre az ogymással viszálykodó kis népek között, amelyek már az öngyilkossággal egyenlők. A dunai népek történészeinek, akiknek elődei Franciaországra tekintettek mint példaképre, most az a feladatuk, hogy közreműködjenek a nemzetközi együttműködés, az új internacionalista szellem kialakításában. Azt hiszem nem tévedek : a Kosáry elvtárs által hirdetett internacionalizmus lényegéberi kozmopolitizmus, amely az adott esetben a burzsoá világ egységének, a keleteurópai kis államok ezen egységen belüli szövetkezésének, a nyugati hatalmak vezetésével kialakítandó szövetkezésének ideológiájául szolgált. Mi lenne már most Magyarország szerepe ezen a keleteurópai szövetségen belül? Kosáry elvtárs idézett cikke is, a Revue egyéb cikkei is gyakran utalnak a magyarság bizonyos múltbeli »történelmi érdemeire«, vezető szerepére a kis dunai népek védelmében. Az 1945-ös kötete a Teleki Intézet nagyszabású tervezetét közölte »L'histoire et le rapprochement danubien« címen. Ez a tervezet több konkrét javaslatot tesz a történészek együttműködésére vonatkozólag. így indítványozza, hogy a Bevue szerkesztősége körül alakítsanak nemzetközi bizottságot a dunai népek történészeinek részvételével. Ebben, ha egyelőre szerényen és csak burkolt formában, a magyar kultúrfölény gondolata húzódik meg. Aligha fogadhatjuk tehát el Kosáry elvtársnak azt a beállítását, mintha a Teleki Intézet történész gárdája a felszabadulás utáni években csupán a marxizmusban járatlan, relatíve haladó polgári történészekből állott volna és nem képviselt volna semilyen politikai törekvést. A Századok szerkesztőbizottságának most folyó vitája még jobban aláhúzza azt a feladatunkat, hogy amikor élesen és mélyen feltárjuk marxista történettudományunk hiányosságait, fogjimk hozzá végre a polgári történetírás és egyes irányzatainak bírálatához is. * Kató István : Elekes elvtárs előadása alapjában véve sok pozitív vonást tartalmazott. Két hibáját látom ; az egyik az, hogy bírálata rendkívül bizonytalan, bocsánatkérő, éppen olyan felemás jellegű, mint ahogyan ő jellemzi a történész fronton eddig uralkodó bíráló módszert. Következménye ez annak a bírálati stílusnak, amely eddig történész frontunkra jellemző volt. Meg vagyok győződve árról, hogy Elekes elvtárs élesebben látja e hibákat, mint ahogyan felvetette, kritikájának hangját a kritikátlanságnak az a légköre gyengítette, amely történész frontunkon eddig uralkodott, A másik hiba a feladat határozatlansága. Két adósságot szeretne törleszteni egyszerre. Egyik adósságunk az, hogy a történész kongresszust nem értékeltük, — ez sem kis adósság •— de mégis eltörpül amellett a nagy feladat mellett, hogy a júniusi és az októberi párthatározatok összefüggését megvizsgáljuk a töriénósz front munkájával kapcsolatban. Elekes elvtárs egy csapásra próbálta ezt a két feladatot elvegezni, és ez arra vezetett, hogy sem a kongresszus értékelésót nem tudta következetesen megadni, sem pedig a párt határozatainak történész frontunkra való alkalmazását nem tudta megoldani. Elekes elvtárs a kongresszust kiragadta a történész front eddigi munkájából és külön vizsgálta. Pedig valójában a történész kongresszus mindazokat az eredményeket és mindazokat a fogyatékosságokat, amelyek történész frontunk aiddigi munkájában megmutatkoztak, összesűrítve mutatja. Bár nagy feladat előttünk a kon-