Századok – 1954
Tanulmányok - Csépányi Dezső: Népgazdaságunk hároméves tervének első éve 98
144 CSÊPÂNYl 1)EZSÖ sokkal nagyobb hányad esett ipari készgyártmányokra, mint egész kivitelünkből. Az első tervévben a nemzeti jövedelem 18 746 millió forint volt, tehát a tényleges nemzeti jövedelem 2,7%-kal haladta meg az előirányzatot, csak 13,3% kai volt kevesebb, mintáz 1938. évi és 37,5%-kal volt több, mint az 1946/47. évi. Míg a két világháború között a nemzeti jövedelem évenként átlag csak 4,1%-kal növekedett, most a növekedés 37,5% volt.14 2 A nemzeti jövedelem emelkedése a szocialista társadalomban, de az átmeneti időszakban is, a dolgozók életszínvonalának emelkedését is jelenti. A fogyasztásra fennmaradó jószágmennyiség ugyan a háború előttinek csak 85,5%-át érte el, de adolgozók életszínvonala sokkal nagyobb mértékben emelkedett és a gyáripari munkásoké már elérte és meghaladta a háború előtti színvonalat. A beruházási és jóvátételi szolgáltatások ellenére a nemzeti jövedelem 74%-a maradt fenn belső fogyasztás céljaira. 1938-ban a munkabérekre és fizetésekre (mezőgazdaság nélkül) a nemzeti jövedelem 38%-át fordították, 1947/48-ban pedig 46%-át. Tehát a kizsákmányoló osztályok nagyrészének felszámolásával megjavítottuk a jövedelemelosztás arányát, ami lehetővé tette, hogy bár a nemzeti jövedelem még nem érte el a háború előttit, az életszínvonal már elérte.14 3 A tervév végén 30 231 munkással (13% kai) több dolgozott a gyáriparban, mint a hároméves terv megkezdése előtt. Az évi átlagos munkáslétszám magasabb volt a háború előttinél. A bányászatban 48,3%-kal, a kohászatban 16%-kal, a gyáriparban 0,9%-kal, a közlekedésben 66,8%-kal több ember dolgozott, mint 1938-ban.14 4 Ennek ellenére még volt kisebb munkanélküliség, elsősorban a tanulatlan munkások között. A gyáriparban kifizetett bérek összege 1948 júliusban 75%-kal haladta meg az 1947 júliusában kifizetésre került bérösszeget. Az egy munkaórára eső átlagbér 54%-kal emelkedett. Az év átlagában a létfenntartási költségek 15%-kal haladták meg az előző évét, de júliusban ezek a költségek már csak 6 5% kai voltak magasabbak mint az előző év júliusában. Mindezek következtében a munkásság reálbére az 1947 júliusi 100-ról 1948 júliusig 144-re emelkedett. Ha az évi átlagokat vesszük, akkor a növekedés 40%-os.14 5 Ehhez még hozzá kell venni a különböző szociális juttatásokat. Az ipari dolgozóknál az egyéb közvetett juttatások elérték a fizetések 20%-át. A munkásság életnívója tehát már az első tervév végén elérte az 1938-as életszínvonalat, azt a nívót, amelyre csak a harmadik évben számítottunk. De nemcsak a munkásság életszínvonalát emeltük jelentősen. A stabilizáció érdekében a közszolgálati alkalmazottak fizetését lényegesen alacsonyabban kellett tartani, mint a kollektív rendszerben dolgozókét. Ezt a helyzetet a párt, a kormányzat kezdettől fogva átmenetinek tekintette és célja az volt, hogy fokozatosan, az elért sikereknek megfelelően, a közalkalmazottak fizetését a kollektív fizetési rendszer színvonalára emelje. Az első tervévben elért sikerek lehetővé tették, hogy efelé egy jelentős lépést tegyünk. A kormányzat a tervév végén a közigazgatási alkalmazottak törzsfizetését 17% kai, a pedagógusok fizetését 20%-kal, a MÁV és Posta alkalmazottainak fizetését 10%-kal emelte.14 6 142 1. m. 150—151. 1. 143 Lásd Zala Ferenc: Életszínvonal és nemzeti jövedelem. MSzKSz. 1948. szept. 144 Jelentés a hároméves terv első évéről. 125. 1. 145 I. m. 128. 1. 14í N. 1948. júl. 30.
