Századok – 1954
Tanulmányok - Csépányi Dezső: Népgazdaságunk hároméves tervének első éve 98
118 CSÉPJCNYI DEZSŐ hirtelen emelkedésére vezetett. A drágaság mellett számos cikkben átmeneti áruhiány keletkezett. A dolgozó munkásság joggal el volt keseredve a drágaság és a nehézségek láttán. Elkeseredését még fokozta az a>tény, hogy amikor a munkásság életszínvonala alacsony, a városi lakosság egy része fényűző életmódjával tüntet. A reakció és a jobboldali szociáldemokraták a dolgozók jogos elégedetlenségét a gyárakban a demokrácia ellen akarták fordítani és ez nem egyszer sikerült is. Izgattak a kollektív szerződések ellen. Uszították a dolgozókat azok ellen a gazdasági és más hivatalos intézmények ellen, amelyek élén a kommunisták állottak. A Szociáldemokrata Párt a nagyüzemi munkásságot többször megpróbálta felvonultatni a Gazdasági Pőtaná s ellen."2 A jobboldali szociáldemokraták minden módon zavarták a termelést. Nézzünk egy példát. Szeptember 1. után, amikor az egyik legnagyobb váciúti üzemben a Kommunista Párt egy egyszerű segédmunkást akart elhelyezni, Sille szociáldemokratapárti üzemi bizottsági elnök kikapcsoltatta az áramot, leállította az üzemet és 2 000 munkás közel 3 óra hosszáig nem tudott dolgozni. Csak a Kommunista Párt erélyes közbelépésére indították meg újra az üzemet és távolították el Sillét.6 3 A jobboldali szociáldemokraták, fasiszta elemekkel együtt, októberben országszerte vadsztrájkot szerveztek. Kiáltó példája volt ennek a csepeli sztrájk. »Az a vak gyűlölet (t. i. a szociáldemokraták részéről), ami a Kommunista Párt és a Szovjetunió ellen próbálta szervezni és nevelni Csepel dolgozóit, nem ismert határt. Szociális demagógia, vadsztrájkok szervezése, az elégedetlenség szítása volt a módszerük, és így akarták újabb szakadékba taszítani az egész magyar népet... A Gazdasági Főtanács ellen Pfeifferrel együtt szerveztek tüntetést. A termelés nem érdekelte őket, a szabotálás annál inkább. Ez a katasztrófa-politika napról-napra több és több dolgozónak nyitotta ki a szemét és kiábrándultak belőle... Az 1947 októberi vadsztrájkok, amelyeket ők szerveztek, és a háttérből irányítottak (t. i. Ivanicsék — a csepeli jobboldali szociáldemokrata vezetők), koronát tett az egész politikájukra.«61 Amikor a szakszervezet és az üzemi bizottság megvizsgálta a csepeli esetet, megállapította, hogy a sztrájkra buzdítok között a gyárba felvett volt csendőrök, B-listázottak, nyilasok és SS-katonák voltak. Hasonló jelenségek voltak az ország más területén is. A sztrájkok hátterében mindenhol a jobboldali szociáldemokraták állottak.6 5 Pártunk leleplezte és a munkásság öntudatos részére támaszkodva visszaverte ezeket a manővereket. A reakció tevékenysége tehát 1947 októberében bizonyos megtorpanást idézett elő a hároméves terv teljesítésében. A Kommunista Párt az összes demokratikus erők élén támadásba ment át a háborús uszítók, rémhírterjesztők, szabotálok és spekulánsok ellen. A párt éles harcot indított a fasiszta erőket tömörítő Pfeiffer-párt ellen is. Pártunk rámutatott arra, hogy a nehézségek egyáltalán nem olyan nagyok, mint azt a hazai és a nemzetközi reakció állítja. 1947-ben gabonatermelésünk meghaladta valamivel az 1946. évit és aratásig biztosítani lehet a kenyérellátást. A burgonya mennyisége pedig 30%-kal nagyobb mint 62 Lásd : A magyar munkásosztály egységéért. A Szociáldemokrata Párt 36. kongresszusának jegyzőkönyve. 141. 1. 63 TJo. 133. 1. 64 Varga Jenő: Egységben a szocializmus útján. Fogaskerék. 1947. máj. 8. 65 L. Drahos Lajos interpellációja az országgyűlésen. ON. I. köt. 837—838. 1.
