Századok – 1953

Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72

A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TllKRÖZÖDÉSE A KÉPES ]KRÓNIKÁB Ад 87 Valószínű, hogy II András egyéniségének ilyen for ma átváltódása és meghamisítása később, az utolsó árpádházi király, 1П. András uralomrajutása érdekében történhetett, ki tudvalevően II. András unokája volt. A miniaturista II. András tetteinek festésénél nem talált módot arra, hogy eltérjen a dicsőítő szövegtől. II. Andrást az új magyar címerrel ruházza fel, és ő sem vesz tudomást akár a belső lázadásokról, akár az interdictumról. A Bánk bán merényletet sem festette meg. De ugyancsak nem festi meg azt sem, amiről a krónikás oly dicsőítőén írt ; a kereszteshadjárat győzelmét és a király diadalmas'hazatérését. Andrást a keresztes hadjárattal kapcsolatosan a miniaturista úgy ábrázolja, amint serege élén halad Jeruzsálem felé (62b lapon). II. András uralkodásának ily módon való jellemzése után a szöveg IV. Béla erényességét és vallásosságát is kiemeli, ámbár leányát, boldog Margitot nem említi. A tatárjárást, amikor pedig »Magyarország csaknem egész katonasága odavesze (80)« csak egészen röviden közli. Atatárjárás lebecsülése különben megfelelt az egyház hivatalos politikájának ; az események való elhallgatásával igyekezett leplezni a magyarságnak a pápától való teljes cserbenhagyását. Elhallgatja IV. Bélának fiával, V. Istvánnal folytatott véres háborúit a két részre szakadt országban. De ezek leírása folytán nem emelhette volna ki a krónikás a király sírfeliratát, amely szerint IV. Béla uralkodása alatt »a csalárdság elrejtőzött, a béke erősen állt és a becsület uralkodott«.(82) A morva hadjárattal kapcsolatban különben az olvasható, hogy »Béla király békességes ember, de a hadjáratokban s ütközetekben legkevésbbé sem vala szerencsés«.(81) Vagyis, miután Béla »erénnyel teljes férfiú« volt, nem isten kegyének elvesztése volt oka a vereségeknek, hanem a szerencse hiánya.' — A miniaturista megfesti a tatárjárást : de nem mutatja be, csak érezteti annak mindent elsöprő félelmes erejét. Azt a pillanatot örökítve meg, amidőn IV. Béla királyt a tatárok »kegyetlenül üldözék« és a király, lován menekülve, vágtában visszatekint az őt nyomon követő tatár lovasokra (63a lapon). Kun László király, kiátkozása előtt, még mint »vitéz Józsué« harcol »nemzetéért és országáért. . . Isten segítségétől támogatva«(84). Majd azonban »törvényes nejét megvetvén . . . minél több más kún leányokat tart vala ágyasokú], kiknek szerelme miá szive megromlott, és az ország nagyjai és nemesei előtt méltán gyűlöletben áll vala«.(85) Királyok ágyasai másutt, korábban is szerepelnek a krónikában. II. István »törvényes nőt nem akar vala venni, hanem ágyasakkal él vala«.(68) I. Andrásnak »ágyasától . . . született György fia«.(49) Megszokott volt ez a feudális társadalom királyi udvaraiban, és elfogadott. A XIV. században Károly Róbert királynak is több törvénytelen gyermeke volt. De a krónikában ez a leghangsúlyozottabb vétke Kun Lászlónak. Majd végül is Kun László királyt »ezen fölül, mivel kún és nem katholikus módra él vala«, Fülöp fermói püspök kiátkozza. (86) A krónikás a pápai követnek a budai zsinat határozataiból csak azt közli, hogy a magyarságnak megtiltja a kun hajviselet és kun süvegek viselését. És elhallgatja az elzüllött egyházi rendek és papok elleni intézkedéseket és szabályokat. Meglepő a pogány Kun László uralkodásának értelmezése a festő szerint, bár a királyt a szövegnek megfelelően mindenkor kun ruhában festi. Kun László meggyilkolásakor ugyancsak kun ruhában fekszik sátorában, amint menekülő két gyilkosa is kun ruhában van. De amíg sátrát két oldalt az ómagyar címer, középen, a sátor nyílásánál, Kun László teteme fölött az új magyar címer díszíti (65a lapon). A miniátor a régi sávos országcímert ott találta az