Századok – 1953

Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72

A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TllKRÖZÖDÉSE A KÉPES ]KRÓNIKÁB Ад 85 A művész I. Lajos címerfestője volt, s a Képes Krónikában mindenkor gonddal ügyelt a címerek és rangok pontos feltüntetésére ; a császári, királyi korona és a hercegi kalpagok megfelelő alkalmazására. Feltűnik a mi matúrákon , a régi, fehér-vörössávos és az új, kettőskeresztes magyar zászló váltakozó festése. Ez első pillanatban a festő játékosságának tűnhet . Alaposabb vizsgálat után megállapítható, hogy a miniátor mindenkor tervszerűen alkalmazta, egyes eseményeknél ; bőséged magyarázatok helyett így rögzítve le az eseményekkel kapcsolatos felfogását a tesrvérharcokban, vagy egyes uralkodók cselekedeteinél. Azok a királyok buknak el a régi magyar zászló alatt, akik a miniátor felfogása szerint szembekerültek az egyházzal : így Aba Sámuel, vagy Salamon király. I. István címere mindenkor az új magyar címer, a kettős kereszt. De a Koppány felnégyeltetését követő iniciáléban I. Istvánt emellett oly vértezetben festi, amely vörös-fehérsávos, vagyis az ó magyar zászló színei (20a lapon). Nyilvánvalóan szükségesnek tartotta érzékeltetni a miniaturista, hogy a győztes I. István király Koppány nemzetségével egyazon nemzetségből származott ; a király ereiben is az Árpád-nemzetségnek a vére folyt , amelynek egyes vezető lázadó egyéniségeit I. István legyőzte. "Vazul megvakítását is megfesti a miniátor : de hogyan ? Nemcsak mint egy kegyetlen cselekedet tényét, hanem egybekapcsolja Imre herceg sírbatételének jelenetével. Egy képen ábrázolja a két eseményt, a súlypontot mintegy Vazul megvakítására helyezve a virtuózán felépített miniaturán (4. kép). Ezáltal a szöveg sorainál jóval fokozottabban érezteti Vazul megvakításának a további idők, a feudális osztálytársadalom fejlődése folyamán oly messze kiható következményeit. A miniaturán az előtérben alul helyezik a koporsóba Imre herceg tetemét. A koporsó mellett, a miniatura szélén áll kíséretével I. István király és a királyné. De úgy a király, mint a királyné nem is elhalt fiukat siratják, hanem feljebb, a sziklás talajon fekvő, Imre tetemével ellentétesen beállított, vele egykorú fiatal Vazul megvakítását nézik. Az öreg I. István király állához támasztott sajnálkozó kéztartással tekint a lekötözött Vazulra, kinek egy, a testén ülő katona meggörnyedt háttal, pontos szakértelemmel égeti ki a szemét. A Vazul megvakítását követő képen, mikor Szár László fiait menekülésre inti I. István, a miniaturista a szöveghez híven már ágyban fekvő beteg uralkodóként festi (22b lapon). Hosszas volna a Képes Krónika szövegének egyes történelemhamisításait mind megemlíteni, valamint a kódex minden miniaturájával foglalkozni. Csak röviden emeljük ki a szöveghamisításokból a legjellegzetesebbeket, amelyek elsősorban az egyház és uralkodók érdekeit szolgálták, amint a miniaturák között csak a felhozott példák nyomán mutatunk rá a szöveggel való összefüggéseikre és ellentéteikre. Az egyházat híven szolgáló IT. Vak Béla a krónikás szerint keresztényi jó király, »ki mindenféle gonosztól tartózkodván, jóságos cselekedetek gyakorlásában alázatosan foglalkozik vala« (69). A krónikás helyeslően és részletesen írja le az aradi országgyűlésen a király megvakítása bosszújaként beállított vérengzést ; ami ugyancsak az egyháznak hajtott mérhetetlen hasznot. A krónikás a vérengzést mindenesetre. a királyné beszédén felbuzdult »egész nép«-nek tulajdonítja, mondván, hogy »az egész nép azon főurakra rohana, kiknek tanácsából a királyt megvakították vala, és némelyeket közölök megkötözének, másokat megcsonkítának, hatvannyolcz gazembert pedig azon helyt kegyetlenül megölének. És minden maradékaikat, úgy a férfiakat mint az asszonyokat azon nap rovásba foglalák : ezen kívül minden birtokuk a székes