Századok – 1953

Tanulmányok - Tarlé; J. V.–Pankratova; A. M.–Tretyakov; P. N.: A Magyar Történész Kongresszus 52 - I. Tóth Zoltán: Bălcescu Miklós 52

58 I. TÖTH ZOLTÁN szuverenitás fenntartását.1

5

Bälcescu és radikálisabb társai a Portától való teljes függetlenülést az adott helyzetben nem tartották felvethetőnek, de a függést legalább a legcsekélyebbre igyekeztek leszorítani. A helyzet helytelen megítéléséből következett, hogy a román forradalmárok egy percre is hihettek a szultán jóakaratában egy polgári forradalmi mozgalom iránt. Később Bälcescu így vonta le a tanulságot : »A népek szabadsága nem jöhet a császári udvarokból, a császárok és zsarnokok kegyéből, hanem csak az összes románok szoros egységéből, valamennyiök közös felkeléséből és az összes elnyomott népek szolidaritásából.«16

»Hiába térdepeltek és könyörögtök a császárok kapui és minisztereik ajtai előtt — írja Bälcescu. — Semmit sem adnak nektek, mert nem akarnak és nem is tudnak. Készüljetek rá, hogy magatok vegyétek el tőlük, mert a világ császárai, urai és bojárjai csak azt adják oda, amit a népek tőlük elragadnak. Készüljetek fel tehát a férfias harcra, mert a nép csak fáradsággal és áldozattal, kiontott vérével szerezhet! meg jogainak és kötelességeinek ismeretét.«17 A havaselvei forradalom és a nemzeti függetlenség sorsát megpecsételte az a tény, hogy képviselői nem ismerték fel, mit ér a forradalom és a nép számára egy reakció« nagyhatalom segítségébe vetett bizalom. Az Islazi Kiáltvány kimondta »a jobbágyok felszabadítását, akik kártalanítás fejében tulajdonosok lesznek.«1

8

A forradalmi bizottmánynak kemény harcot kellett megvívnia e pont érdekében, a mérsékeltek ugyanis Eliadeval az élükön szívesen mellőzték volna. így történt, hogy ez a fontos pont csak a 13. helyen szerepel. A 13. pont részletesebb kifejtése a kiáltványban szól a robot és a közmunkák megszüntetéséről, de nem állapítja meg a parasztnak juttatandó föld mennyiségét, hanem a földbirtokosok nemeslelkűségére fellebbez és »egy darabka föld«-ről szól, »mely elegendő egy család és állatai táplálására.«1

9

A jobbágyfelszabadítást a később összehívandó alkotmányozó nemzetgyűlés törvényhozói feladatává teszi. Az alkotmányozó gyűlést azonban a forradalom idejében nem hívták össze. A kiáltvány és a kormány megismételt közleményei arra biztatták a jobbágyságot, hogy egyelőre csak művelje tovább a földesúr földjét és takarja be a termést a bojári csűrökbe, majd három hónap múlva az alkotmányozó nemzetgyűlés megoldja kérdéseit. Az Islazi Kiáltvány az osztálybéke hangoztatásával sem maradt adós. »Nyújtsatok segédkezet valamennyien, hogy egyetlen testté tömörítsük a társadalom összes osztályait, hogy azt szégyen nélkül nevezhessük nemzetnek.«2

0

A nemzeti egységet azonban nem a parasztoknak tett ígéretek, hanem föld juttatása hozhatta volna létre. Kevesen értettek Bälcescuval egyet, amikor a parasztság földhözjuttatását sürgette. Érvelésében a földkérdést a nemzeti függetlenség ügyével kapcsolta össze. »Egyetlen nemzetnek sincs biztonsága, nem oltalmazhatja » 1

6

»Az 1848-as forradalom tehát jogilag nem irányult sem a Porta, sem Orosz" ország ellen, amidőn — új alkotmányt nem proklamálva — csupán a régi szerződések betartásának kérdésére szorítkozott. A románok jóhiszeműségükben arra számítottak, hogy ezek a hatalmak készek lesznek a szerződések szentségét tiszteletben tartani, s nem tagadják meg tőlük a törvények megreformálását az autonómia jogán . . л Bälcescu: A forradalom menete a románok történelmében. BVT 150. 1. « Opere I. k. 2. r. 130. 1. 17

BVI 152. 1. 18

Anul 1848 I. 496 ; BVI 126. 1. 19

Opere I. k. 2. r. 148. 1. 20

TJ. o. 154. 1.