Századok – 1953
Tanulmányok - Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 512
\ BETHLEN G ДВОИ GAZDASÁGPOLITIKÁJA 519 maguknak. Utasítást ad a fejedelem, hogy azokat, akik nem jelennek meg a roboton, szigorúan büntessék meg. »Aratásra, ugorlásra, szántásra, keverésre, kaszálásra pedig...ne az rendhez tartsák magokat, hanem akkor amint kévánja az szükség és parancsolják nekik, úgy jöjjenek az szolgálatra...Hogy pedig őket ott benn heverni ne hagyják, kévántatnak jó pallérok, kik ne verjék, tagolják, hanem riogatással, fenyegető nógatással dolgoztassák őket nagyobban«. Ez már azt mutatja, hogy a meghatározott robotot korlátlanra emelték a legnagyobb dologidőben, mikor a fejedelmi birtok érdeke így kívánta. Intézkedik az elszökött jobbágyok visszaszerzéséről. A kocsmákban csak a fejedelem borát árulhatják. Az elsoványodott földekre rá kell hajtani a jobbágyok barmait, a gabonát gondosan kell csépeltetni, nem leányokkalasszonyokkal, hanem férfiakkal, hogy jól ki tudják verni a szemeket. »Havasalföldében jó áron eladhatni az gabonát. Ezen a télen készíttessen 20 hajót, kin 2000 köböl búzát szállítson alá Remnekre, úgy hogy jövendő tavaszon nyáron az porumbáki ispánunk gondját tudja viselni, mivel ő egy néhányszor vitt és vitetett búzát alá a múlt nyáron.« Utasítást ad, hogy »az Oltón által idein nagy szél földeket elfoglaljon, az oláh falu határin, kit zabnak, kit búzának.« Ezenkívül legalább 10 kertben 7—8000 kosár méhet akar tenyésztetni ; »annyi ezer forintunk volna, az mennyi kosár méh s annál is több... Ez félékkel kellene az proventust szaporítani... « Dés mezőváros életére, nemeseinek és polgárainak gazdasági tevékenységére vet fényt a dési polgárság és nemesség egyezséglevele, melyet 1613-ban kötöttek és 1628-ban Bethlen Gáborral megerősíttettek.23 A polgárok és nemesek között dúló elkeseredett harc ekkor még a polgárság győzelmével végződött. (Később ismét a nemesség kerekedett felül.) Kötelezi magát a Désen lakó nemesség, hogy a közös városi terhekből a polgársággal egyenlő mértékben vesz részt. A nemesség fél dézsmát ad a városnak, ennek fejében szabad pénzért, mind zálogban, mind örökben földet, szőlőt venniök, de erről a város levelét ki kell váltaniok és per esetén a város bírái előtt tartoznak törvényt állani. A nemesek a polgárokkal egyenlően részesednek a város nyíl-földjeinek a felosztásában. »Item. Azt is megengedték, hogy majoroknak való helyeket a városnak derekán kívül ennekutánna vehessünk, építhessünk mint sajátunkat...« Meghatároznak bizonyos területeket, az itt létesített »... majorokban, ha lábos marháinkat, barmainkat tartjuk, úgy semmi fizetéssel azoktól a város közé nem tartozunk. Ha pedig házat építenénk rajta, béres szolgáinkat tartanánk benne, az olyan majorok háztól tartozzanak annuatim ötven-ötven pénzt adni.« Ha tolvajok, fosztogatók jönnének a városra, együttesen őrzik azt. i>Dési piacon való vásárlás, adás, vevés, kalmárság, kereskedés... szabados legyen mindenkor egyaránt mind nemesnek, mind városiaknak.« A városi embert a nemesek a városi bíróságnál, a nemeseket a polgárok a megyénél hívhatják perbe, mindkét helyről a fejedelmi kúriához lehet fellebbezni. A megállapodás 11-ik cikkelyét részletesebben közlöm : »Végeztük a mívesek felől egyenlő értelemmel, hogy a dési határon levő szöllőmíveseknek, kapásoknak, aratóknak, búza és szénahordóknak egyenlőképpen való napi számokat és fizetéseket, valamint közön, ségesen elrendelnénk, azt senki nem transgrediálja ... Továbbá azt is, hogy ennek utánna az dési nemesség közül senki házánál a dési czéhtartó míves mesteremberek ellen, a melyeket itt Désen feltalálnának ... senki privatim ne 23 Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (továbbiakban : M. Gt. Sz.) 1895. 34. és kk. 1.
