Századok – 1953

Tanulmányok - Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 512

BETHLEN G ДВОИ GAZDASÁGPOLITIKÁJA 513 tében Angyal Dávid többszáz oldalon foglalkozik Bethlennel, a gazdasági részben azonban a fejedelem egyes intézkedéseinek pontos és világos felsorolásán nem megy túl. A fejedelemnek ezek az intézkedései köztudomásúakká váltak és a későbbi irodalom sem tudott sok újat hozzájuk fűzni. Nagy vitát váltott kiSzekfű Gyulának 1929-ben megjelent Bethlen Gábor című könyve. A szerző a 300 oldalas műből 10 oldalt szentel Bethlen gazdasági intézkedéseinek. Érdeme, hogy elsőnek ő veti fel a Bethlen korabeli viszonyokat, a fejedelem gazdaságpolitikáját a merkantilizmus problematikájába beállítva és kapcsolatba hozza, nyugati minták után, az abszolutizmus kérdésével. Rámutat, hogy a monopóliumok rendszere, a külkereskedelem fellendítése, bányászok, iparosok telepítése, pénzrontás mind olyan momentumok, melyeket megtalálhatunk a merkantilista politikát folytató nyugati abszolút uralkodóknál is. Kiemeli Bethlen érdemét, hogy biztos érzékkel vette észre azon szükségleteket, amelyeket országában ki kellett elégítenie. Azonban mégsem próbálja a merkantilizmus keletkezését e szükségletekből megmagyarázni, hanem a következő magyarázatot adja : »Ezek a merkantilista elvek akkor éppúgy a levegőben voltak, és mindenkire hatottak, aki Európában, a keresztény közösségben élt, mint a föntebb leírt, valláspolitikai elvek is. Hatásuknak keleti vonala ismét Erdélynek keleti határai : ezeken túl nincs többé európai gazdaság, az oláh vajdaságok földjét nem termékenyíti meg, termését nem osztja el és teszi pénzzé merkantüista elveket valló fejedelem ; Erdély keleti határain gazdasági tekintetben is megkezdődik Kelet, Ázsia, török, orosz, magatehetetlen terménygazdaság«1

. Azt hiszem, e magyarázat értelme világos : azáltal, hogy Bethlent korszerű gazdaságpolitikát folytató fejedelémnek írja le, hangsúlyozni akarja a »nyugati közösséghez« való tartozását, élesen szembeállítva, elhatárolva magát a »keleti barbárságtól«. Ugyancsak rámutat Szekfű arra, hogy Bethlen a 7 vármegye megszerzésével jelentősen gyarapította hatalmát. Ezt azonban nem pozitívumként könyveli el, nem azt emeli ki, hogy e fontos területekkel megerősödve Erdély fokozott mértékben szolgálhatott kiindulási alapul a nemzeti függetlenségi mozgalmak számára, hanem elmarasztalólag írja, hogy Bethlen »súlyosan megcsonkítá a nyugati királyságot, ez utóbbinak végkép le kellett mondania a szintézis újabb kísérletéről«.2 A merkantilista politikát folytató uralkodónak széleskörű, független hatalommal kellett rendelkeznie. Ilyennek rajzolja meg Bethlent. »Erdélyi fejedelmi szuverenitás, — Bocskai rövid uralmát leszámítva — Bethlen Gáborig ismeretlen fogalom volt... Az erdélyi fejedelemnek ezt a hiányzó szuveréni tekintélyt Bethlen Gábor szerezte meg«. Azonban itt is hozzáfűzi »magyarázatul«, hogy az erdélyi szuverenitást a fejedelem »reformált hitű prédikátorai, udvari papjai képezik ki, szoros kapcsolatban a protestáns Nyugaton uralkodó felfogással, s első sorban pedíg református hittételekkel magalapozva«.3 Ezekből az idézetekből is látható, hogy Szekfű Gyula mind a gazdasági kérdéseket, a merkantilizmus problémáját, mind pedig az abszolút hatalom kérdését szellemtörténeti módon vetette fel, természetes, hogy így nem tudta e magyarázatokkal megindokolni sem a merkantilizmus, sem a központi hatalom létrejöttének okait. 1 Szekfű Gyula: Bethien Gábor. Bpest, 1929. 180—181. I. 2 U. o. 161. 1. 3 U. o. 164—155. 1.