Századok – 1953

Tanulmányok - Rascsenko; A. F.: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt első programja és tézisei 493

494 А. Г. RASCSENKO állapotában volt, a munkásmozgalommal semilyen vagy csak gyenge kapcsolatban álló kisebb csoportok és körök alakjában állt fenn. A helyzet megváltozott az orosz szociáldemokrácia fejlődésének második időszakában, amikor a munkásmozgalom az ország politikai életének komoly erejévé vált, és amikor a Lenin által alakított »Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására« Oroszországban elsőként kezdte megvalósítani a szocializmus egyesítését a munkásmozgalommal és a munkásmozgalomra támaszkodó forradalmi pártnak első komoly csírája lett. Érthető, hogy a »Harci Szövetség« fennállásának időszakában a pártprogramm kidolgozása előtérbe került. 1895 végén V. I. Lenin a börtönben megírta a programmtervezetet, 1896 nyarán pedig a programm magyarázatát. Lenin 1895. évi. te,vezete szemléltetően megmutatta, milyen hatalmas lépést tett az orosz szociáldemokrácia a »Munka Felszabadítása« csoport ideje óta. Ez a tervezet Oroszország gazdasági helyzetének mélyreható marxista elemzését tartalmazta és ebből kiindulva világosan meghatározta a proletariátus osztályharcának feladatait. Lenin tervezetének első részében jellemezte a kapitalizmus fejlődését, megvilágította a proletariátus helyzetét és harcának lényegét. A második részben megjelölte a proletariátus feladatait és meghatározta a szociáldemokrata pártnak a többi oroszországi politikai irányzathoz való viszonyát. A tervezet megállapítja, hogy »a munkásosztálynak ez a harca a tőkésosztály ellen — harc valamennyi osztály ellen, amely más munkájából él, és harc mindennemű kizsákmányolás ellen. Ez a harc csak azzal végződhet, hogy a politikai hatalom átmegy a munkásosztály kezébe, hogy minden földet, munkaeszközt, gyárat, gépet és bányát átadnak az egész társadalom kezébe, abból a célból, hogy meg lehessen szervezni a szocialista termelést, s akkor mindennek, amit a munkás termel, továbbá a termelésben bevezetett minden újításnak maguknak a dolgozóknak javát kell szolgálnia.«1 A továbbiakban Lenin rámutatott arra, hogy az orosz munkásosztály harcában a fő akadály a korlátlan önkényuralom. A tervezet harmadik része ismertette a párt gyakorlati követeléseit a munkásosztály és a parasztság érdekében a párt által szükségesnek tartott állami reformokat illetően. E követelések sorában szerepeltek a demokratikus szabadságjogok, a nyolcórás munkanap, a »lehasított földek« visszaadása a parasztoknak stb. 1898 után az orosz szociáldemokrácia fejlődésében a zűrzavar, széthullás, ingadozás időszaka állt be. Ebben az időszakban széles teret nyert a »legális marxizmus« és az »ökonomizmus« áramlata. Az ökonomisták céhjellegű tradeunionista követelésekre szűkítették le a munkásosztály harcát és visszafelé húzták a pártot, elősegítették a körösdi és a kontárság megerősödését, megakadályozták, hogy az ösztönös munkásmozgalomba bevigyék a szocialista tudatot és a burzsoáziának kedvező uszálypolitikát folytattak. Az orosz forradalmi szociáldemokraták felléptek a kontárság és a körösdi, az ökonomizmus és a többi opportunista irányzat ellen, s kitartó és következetes harcot vívtak a munkásosztály egységes, harcos, központosított pártjának létrehozásáért. Ezzel kapcsolatban a pártprogramm kérdése nagy jelentőségre tett szert. Y. I. Lenin a zűrzavar és a körösdi nehéz időszakában kidojgozta az orosz munkásosztály egységes forradalmi pártja megalakításának tervét és lefektette a jövendő programm alapjait. 1899-ben a távoli szibériai száműzetésben folytatta a párt programmtervezetének összeállítására irányuló munkáját. Azt 1 Lenin, Művei, 2. köt. Bpest, 1951. 88. 1.