Századok – 1953

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Beszámoló a Magyar Történész Kongresszusról 463

itHÖNIKA 467 mányi bibliográfiai munkából is kivette részét : megjelentette a »Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába« című mű első, valamint a Magyar Történeti Bibliográfia három kötetét. Az Intézet tevékenységében jelentős helyet foglal el az egyetemi tankönyvek elkészítése, amely a magyarországi fejlődés jelenlegi szakaszában rendkívül fontos feladat. Az Intézet tudományos munkájának az utóbbi időkben egyre inkább szerves alkotó eleme lett vitaórtekezletek, tudományos ülések tartása, amelyekhez a szovjet viták magas eszmeiségükkel mutattak példát. Az elkövetkezendő vitaülések középpontjában a tankönyv-kéziratok alapos megtárgyalása áll. A tudományos ülésszakok közül kiemelkedik az az 1952 decemberében tartott kétnapos ülésszak, amely Sztálin elvtárs utolsó munkájának a magyar történelem egyes kérdéseire vonatkozólag nyújtott útmutatását tárgyalta. Az Intézet munkatársai állandó figyelemmel kísérik a szovjet történettudomány eredményeit és módszereit. Az Intézet kiadványa, az Értesítő pedig sokszorosított formában negyedéven к 41t. közli a szovjet folyóiratokban és a népi demokratikus országokban megjelent elvi jelentőségű történelmi tanulmányokat szélesebb körök számára. Ezután Pach Zsigmond Pál vázolta a szovjet történettudomány közvetlen segítségét az Intézet számára, B. D. Grekov akadémikus részletes és igen hasznos levelét. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának jóvoltából az Intézetben van Magyarországon a_ legteljesebb szovjet történettudományi könyvtár. Az Intézet munkatársai részt vesznek a történettudomány eredményeinek széles körben való terjesztésében és a főiskolai — budapesti és vidéki — oktatómunkában. Pach Zsigmond Pál az intézeti munkák egyes területeinek ismertetése után a hiányosságokról szólt. Hangoztatta, hogy bár az Intézet munkatársainak ideológiai felkészültsége növekszik, de ez nem elegendő a különösen elmélyült ideológiai képzettséget kívánó történetkutatói, történetírói munkához. Nem eléggé kommunista módon használják az Intézet munkatársai a kritika és önkritika fegyverét, s távolról sem tettek eleget még a burzsoá ideológiák vagy azok maradványainak leleplezésére. Elmaradtunk a legújabb kor történetének kutatásával is, bár ezen a hiányosságon a legutolsó időkben már bizonyos mértékig segítettünk. További feladatként jelölte meg Pach Zsigmond Pál a kritikai szellem fejlesztését, a kultúrtörtónelemmel való foglalkozást, az egyetemes történelem tanulmányozását és kutatását főként azokon a területeken, amelyek szoros kapcsolatban vannak nemzeti történetünkkel. Hangsúlyozta az együttműködés fontosságát a testvéri népi demokráciák történetkutatásával, a közös problémák együttes kidolgozását. Végezetül Pach Zsigmond Pál rámutatott arra, hogy bár az élenjáró szovjet történettudomány tapasztalatait és módszereit nagy érdeklődéssel tanulmányoztuk, korántsem tettünk még ennek a fontos követelménynek eleget. A kongresszusra érkezett kimagasló szovjet történészek előadásai, hozzászólásai, kritikai megjegyzései, a velük folytatott szakmai megbeszélések komoly előrelendítői lesznek a magyar Történettudományi Intézet munkásságának ós az egész magyar történettudomány fejlődósének. Réti László, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet igazgatója ezután a Munkásmozgalmi Intézet kutatásairól és tevékenységéről tartott beszámolót. Réti László előadásában ismertette a Munkásmozgalmi Intézet feladatkörét, majd vázolta az intézet munkájának szervezeti felépítését és tartalmi fejlődésót. Az Intézet öt osztálya közül a tudományos ós múzeumi osztály közvetlenül a dolgozók tudományos szükségleteit elégíti ki, a Párt agitációs és propaganda munkájának a munkásmozgalom történetével kapcsolatos feladatait támasztja alá. A másik három osztály — könyvtár, archívum ós dokumentumgyűjtő osztály — feladata az Intézeten belüli és kívüli