Századok – 1953

Szemlék - Huch; Ricarda: Der Dreissigjährige Krieg (Ism.: Makkai László) 450

458 KRÓNIKA mányai nagy hatást gyakoroltak a magyar nép egész további története folyamán. Az előadó arra az eredményre jutott, hogyha a Rákóczi-szabadságharc sikerrel végződött volna, Magyarország gazdasági és politikai története sikeresebb és intenzívebb lett volna, minthegy az ország termelőerői ebben az időben jelentősen megnövekedtek. A parasztok, a városi polgárok és a kuruc katonák hősies harca megmutatta, hogy milyen erővel és energiával rendelkeznek a néptömegek, mily hősiességgel és mily hazaszeretettel képesek harcolni a szabadságért és a nemzeti függetlenségért, a jobb életért. De ekkor is a függetlenségért és szabadságért harcolók táborában a nemesi rendi elemek kerültek felül és ez századokra eldöntötte a magyar nemzet sorsát. A magyar történészek előadásaikban kiemelték, hogy a magyar nemzeti függetlenséget csakis a széles nemzeti egységfront megteremtése útján lehetett kiharcolni, amely a dolgozó osztályok szövetségén, szociális érdekeik figyelembevételén alapult. »Az Magyarországot megnyertük volna, ha sok fondorkodó urak nem lettek volna« — énekelték 250 évvel ezelőtt a felkelő kurucok. Ez az ének mély történeti igazságot tükröz. Mint a magyar nemzeti mozgalmak története megmutatta, a nemzeti függetlenség megőrzésének egyetlen szilárd biztosítéka a dolgozók összes erejének az idegen hódítók elleni harcra való összefogása volt. Pach Zsigmond Pál »A nemzeti összefogás kérdése a Rákóczi szabadságharcban« c. előadásában hangsúlyozta, hogy a magyar kuiucoknak az osztrák hódítók elleni felszabadító harcában nem a nemesség, hanem a szegénylegényekké váló parasztok tették meg az első lépéseket a nemzeti összefogás felé. Az előadó rámutatott, hogy a nemesek és a jobbágyok szövetsége az osztrák uralom ellen nem lehetett szilárd .és tartós. Rákóczi, amikor a magyar nemzet összes erőinek összefogására törekedett, nem vette figyelembe a belső társadalmi ellentéteket, s igyekezett kibékíteni a nemesek és a parasztok érdekeit. Osztálykorlátai következtében nem tudta megérteni, hogy a nemzet nem volt egységes. A szabadságharc kezdetén Rákóczi felszabadította a hadseregbe beállt jobbágyok családjait az adók és más terhek jelentős részétől. Az urak azonban ezt a parancsot nem hajtották végre. Elsősorban a tiszántúli és erdélyi földesurak visszahívták jobbágyaikat a hadseregből és kiűzték házaikból a katonáskodó jobbágyok családjait. Csupán három év múlva kaptak a jobbágyok bizonyos kedvezményeket. Ekkor azonban már késő volt. Az elkeseredett jobbágy-katonák nem hittek többé az Ígéreteknek. A jobbágykérdés megoldatlansága a hadsereg csökkenéséhez, harckészségének meggyengüléséhez vezetett és végeredményben a vereség okává vált. A kuruc hadseregben a magyarok mellett ott harcoltak vállvetve Magyarország többi népei is. De Rákóczi politikája á nemzeti kérdésben éppen úgy, mint a jobbágykérdésben, nem volt következetesi Bécs pedig felhasználta a határvidék délszláv katonáskodó elemeit, s a magyar felszabadító mozgalom ellen vetette be azokat . Tarle akadémikus 'a kongresszuson rövid előadást tartott »Rákóczi, mint diplomata« cimmel, s ebben nagy részben a Magyarország és Oioszország közti diplomáciai kapcsolatokkal foglalkozott. 1707 szeptemberében, amikor II. Ágost lengyel király áruló tevékenysége következtében felbomlott I. Péternek Lengyelországgal kötött szövetsége, az orosz cár tárgyalásokat kezdett Rákóczival, s katonai segítséget igért a kurucoknak. Péter volt az egyetlen uralkodó, aki a szabadságáért küzdő Magyarországot önálló