Századok – 1953
Tanulmányok - Mód Aladár: Marx és a magyar történelem 30
MAUX ÉS A MAGYAR TÖRTÉNELEM 39 örökséget, problémát hagyott hátra a magyar progresszió helyes nemzetközi orientációja tekintetében is. 1848 megmutatta, hogy a burzsoázia nemcsak a demokratikus forradalmat árulta el, de saját hatalmi érdekéből kiindulva, nem támogatja az elnyomott népek nemzeti szabadságharcát sem. Palmerston állásfoglalása 1849-ben világossá tette, hogy a burzsoázia a nemzetek függetlenségi harcait nem a népek nemzeti egyenjogúságának az elvéből, hanem elsősorban saját hatalmi érdekeiből kiindulva ítéli meg. A magyar polgári progreszszió és annak politikai képviselői, mind a belpolitikában, mind a nemzetközi orientáció tekintetében is képtelenek voltak támaszt és reális erőforrást találni a nemzeti függetlenség kiharcolásához. Kossuth ugyan már 1867-es Cassandra-levelében világosan megjósolta Magyarország jövendő háborús katasztrófáját Ausztria oldalán, azonban a nemzetközi orientáció tekintetében hiányzott a reális perspektívája. Kossuth, mint azt Duna konföderációs terve bizonyítja, helyesen ismerte fel, hogy a Habsburgok elnyomó uralmával szemben a magyarság csak saját hegemóniájáról lemondva, a dunai kisnépekkel szövetkezve vívhatja ki és biztosíthatja nemzeti önállóságát. Az összefogás létrehozásához a nemzetközi segítséget Kossuth a nyugati hatalmak valamelyikétől várta. Egyrészt nem látta, hogy minden ilyen reménykedés irreális illúzió a nyugati hatalmak tényleges hatalmi érdekeivel szemben, másrészt nem látta, hogy bárminő hatalmi csoport segítségének csak újabb függés, újabb szolgaság lehetne az ára. , Mint Kossuth, Maïx és Engels is Ausztriában és a cári Oroszországban látták az európai haladás két legfőbb akadályát, de szemben Kossuthtal, egészen máskép és más irányból várták ezeknek az európai haladás útjából való eltávolítását. »Törökország és Ausztria volt a régi európai államrendszer utolsó támasza, amelyet 1815-ben újra összefoldoztak, — írja Marx az 1878-as keleteurópai válsággal kapcsolatban — és az ő pusztulásukkal ez a rend végleg összedől. Ez az összeomlás, amely számos, elébb ,lokális', végül .általános' háború során valósul meg, meggyorsítja a társadalmi válságot és vele együtt mindezeknek a fegyverüket villogtató felfujt hatalmaknak a pusztulását.«23 Marx és Engels az 1878-as boszniai okkupációban, a keleteurópai osztrák német előretörésben világosan felismerték a világháború közeledtét, ugyanakkor azonban a történelem által azóta igazolt formában e világháborús veszély megszüntetésének és az európai és nemzetközi helyzet alapvető megváltozásának új esélyeire és erőforrásaira is rámutattak. Marx és Engels, mint az egész nemzetközi helyzetet megváltoztató új tényezővel, számoltak az orosz forradalommal. Marx és Engels útmutatásai és elgondolásai, a nemzetközi helyzet értékelésére vonatkozó állásfoglalása vezette Frankéit, amikor az országot a német imperializmus szekeréhez láncoló reakcióval és a 48-as baloldal nemzetközi tájékozatlanságával szemben is, nyugatról kelet felé fordulva az 1870-es évek végén már maga- is a végtelen Oroszországban készülődő forradalomtól várja azt az új nemzetközi erőforrást, mely alapvetően fogja megváltoztatni a magyar progresszió helyzetét és lehetőségét is. »Mi ezt a merényletet — bár érthetőnek találjuk — mégsem helyeseljük, írja a Sándor cár ellen 1879 ápr. 20-án elkövetett merénylettel kapcsolatban. Nem azért, mert sajnáljuk a cárt, hanem azért, mert szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy a cár elpusztí-23 Marx: A keleti kérdéshez. Levél Liebknechthez (1878). — Ld. Marx—Engels, Művei. XV. 381 1. oroszul.
