Századok – 1953

Szemlék - Kossuth Lajos az OHB élén. Második rész (Ism.: Borus József) 438

SZEMLE KOSSUTH LAJOS AZ ORSZÁGOS HONVÉDELMI BIZOTTMÁNY ÉLÉN Második rész, Kossuth Lajos összes munkái XIV. (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1953. 1031 1.) Kossuth 1848—49. évi tevékenységének legjelentősebb szakasza kétségtelenül az Országos Honvédelmi Bizottmány élén végzett munka. E munka első feléről Kossuth összes munkái XIII. kötetéből kapunk részletes képet,- a most megjelent XIV. kötet pedig az 1849 január 1 — április 14 közötti időszak anyagát, az Országos Honvédelmi Bizottmány debreceni működésének iratait tartalmazza. Az előző kötethez hasonlóan, itt sem csupán Kossuth kiadatlan vagy már kiadott iratai szerepelnek, hanem az OHB másoktól származó anyaga is. szigorú időrendben. Az 1848—49. évi magyar polgári forradalom és nemzeti szabadságharc szám as problémáját már az előző kötet is vagy új megvilágításba helyezte, va<gy bővítette eddigi ismereteinket. Ez a kötet a debreceni szervező munkát, a nagy tavaszi támadó hadjáratra való felkészülést ós e hadjárat döntő részének lefolyását tárja elénk, számos eddig ismeretlen részlet megvilágításával. A kötet Kossuth 1849 január 1-én kelt kiáltványával kezdődik, melyben tudtul adja a főváros lakosságának, hogy az ország védelmének legsikeresebb biztosítására az országgyűlés és a kormány ideiglenesen Debrecenbe költözik. Sorra következnek a főváros kiürítésével kapcsolatos intézkedések, rendeletek az ellenség elleni harcra, a sereg és általában a védelem erősítésére. Debrecenbe megérkezve Kossuth elsőnek a vitéz hajdúkhoz szólt, »kiknek kebele olly gazdag dicső emlékezteiben«, s most »è rettegett ostorai a zsarnokság zsoldosainak ezrenkint állítják ki hazaszeretettől hevített férfiaikat azon szent elhatározottsággal, hogy míg szabad hajdú él, Magyarország földét idegen zsarnok birni nem fogja« (47. 1.). A berendezkedés és mindenekelőtt a nagyváradi fegyvergyár üzembehelyezése után, január 9-én az országgyűlés is megkezdte munkáját. Az első ülésen Kossuth tájékoztatta a képviselőket a főváros feladásáról, Bem erdélyi győzelméről, a Tiszavidék biztosítását szolgáló intézkedésekről és a pénzverésről (61. s. köv. 1.). Kossuth nem véletlenül fordult már Debrecenbe érkezése napján a tiszántúli néphez, a hajdúkhoz. A képviselőházban január 13-án a honvédő harc folytatásáról mondott nagy beszédében is követelte, hogy a képviselők szóljanak a néphez, értessék meg vele, »hogyha nem védi magát, a halál jövend. . .« (115. 1.). A néphez intézett kiáltványokban, beszédekben, lelkesítő felhívásokban nem is volt hiány. Kossuth és az OHB azonban ezeket elegendőnek tekintette a nép mozgósításához a fegyveres harcra, vagy a harcot segítő tevékenységre. A kiáltványok a nép hazafias érzését igyekeztek emelni, s e hazafias érzésre valóban lehetett alapozni a védelem szervezését, èz egyik forrása volt a sikereknek. A hazaszeretet indította az ideglenesen megszállt területek fiataljait Debrecenbe, hogy beálljanak a honvédseregbe, a hazaszeretet tette képessé a rongyos ruhájú honvédeket, hogy —20 fokos téli hidegben is kitartsanak, sőt visszaszorítsák a magát győztesnek hívő ellenséget. Az alföldi parasztok a hazáért végezték a hadsereg számára szükséges munkát, fuvarozást, adták oda szűkös élelmüket, nem egyszer utolsó fehérneműjüket. A háború terheiből azok vették ki legjobban részüket, akik munkaerejűkön kívül mással nem rendelkeztek. Ilyenek voltak azok a csabai nincstelen zsellérek, akik kijelentve, hogy m szent szabadság s nyert jogaik védelmére utolsó csepp vérüket is szíyesen áldozzák«, megkérdezték az OHB-t, »váljon azok, kiknek sem hajlókjok, sem egy talpalatnyi földbirtokjok, sőt még szegénységükhöz arányzott aprómarhai legelőjük sincs, tartoznak-e törvény alá eső fiaikat a rendes hadi szolgálatra fölajánlani?« — E nincstelen zselléreknek az OHB azt válaszolta, hogy »habár földjük s házuk nincsen is, de van hazájok. . . tartsák magukat szorosan a törvény értelméhez, mellyet a honvédelmi bizottmány sem változtathat meg, mert a törvény mindenek felett áll s a kormány csak azért van, hogy a törvényeket végrehajtsa.« (548—549. 1.). Hasonló elintézést nyert azoknak a Szabolcs megyei parasztoknak az ügye is, akik a földesurak által elvett földjeik visszaadása ügyében fordultak az OHB-hoz. A Bizottmány a panaszt a megye hatóságának küldte azzal, hogy »a tárgyat megvizsgálván, a honvédelmi bizottmánynak jelentést tegyen« (692. 1.). — Tehát sem az OHB,