Századok – 1953

Tanulmányok - Veselý; J.: Csehszlovákia és a Magyar Tanácsköztársaság 434

436 J. VE8ELY 1919 júniusának első felében e hadseregnek sikerült elfoglalnia Szlovákiának majdnem a felét. Legmesszebbre hatoltak be a magyar egységek a Kassa—Eperjes—Bártfa szakaszon, fel egészen a lengyel habárig. Mint ismeretes, itt, Eperjesen jött létre 1919 június 16-án a Szlovák Tanácsköztársaság. * A magyar Vörös Hadsereg benyomulását csehszlovák területre a csehszlovák kapitalisták természetesen azonnal undorító ós alattomos nacionalista izgatásra használják fel. Olyan hamis jelszavak alatt, mint »alig felszabadult hazánk veszélyben van«, próbálják megmozdítani a katonai egyenruhát öltött dolgozókat, hogy aktívan és hatásosan védjék mag a kapitalista Csehszlovákiát, főleg pedig a szlovák területeket. Az előtérben ismét ott ágál a szooiáldamokrata párt vezetősége ез a párt lapja, a »Právo ßidu«. Az 1919 június 1-én közölt cikkében alattomos hátbatámadásról beszól, a magyar hadsereg nyílt támadó hadjáratáról Csehszlovákia ellen. 1919 június 3-án hüvelyknyi betűkkel olvasható a cím : »A magyarok betörése Szlovákiába«. így a cseh burzsoázia ós annak reformista szolgái a feketéből fehéret csinálnak, s a valósággal teljes ellentétben a Magyar Tanácsköztársaság megtámadását, — amely azzal végződött, hogy a prolebárállam ellőni háborút elutasító, megbízhatatlan hadosztályaik vereséget szenvedtek, — a magyar támadó hadjáratnak minősítik a csehszlovák terület ellen. Ezt a csúnya hazugságot, a durva csalást a csehszlovák dolgozó nép becsapására szánták ós az álhumanista Masaryknak tekintélyével fedezték. Június 5-ón a »Právo Lidu« ismét arról ír, hogy »a magyar bolsevizmus a magyar imperializmus álarca«. Június 6-án a lap közli a csehszlovák szociáldemokrata párt kiáltványát az egész munkássághoz, hogy »mindennel, amivel csak lehetséges, siessen a veszélyben jorgó haza védelmére«. Ugyanabban a számban a szlovák munkásság megalkuvó vezére, Lehocky Emánuel új magyar elnyomással ijesztgeti a szlovák munüásoKat, még rosszabbal, mint amilyent átéltek az Osztrák-Magyar Monarchiában. S a cseh és szlovák munkásság tömegei engedték magukat becsapni. Ahelyett, hogy kezet fognának a közeledő magyar Vörös Hadsereggel ós annak segítségével leráznák magukról saját burzsoáziájuk gyűlölt igáját s berendeznék Csehszlovákiában is a tanácsállamot ós a proletariátus diktatúráját, engedték, hogy felhasználják őket — legalábbis zömükben — a Magyar Tanácsköztársaság ellen, a cseh és így a nemzetközi burzsoázia oldalán vívott aktív harcban. A rendkívül erős nacionalista irányzatok és illúziók, amelyek elsötétítették a cseh és részben a szlovák munkásság agyát, megakadályozták a munkásokat abban, hogy megértsék annak a harcnak az osztály-lényegót, amely Szlovákiában folyt. Túlzottan feltették az alig elnyert nemzeti szabadságot. A burzsoázia mesterségesen hívta elő a félelmet és a sokoldalról táplált félelmet látszólag alátámasztotta a Magyar Vörös Hadsereg sikeres előnyomulása Szlovákiában. Mindez egyídőre háttérbe szorította a dolgozók osztályöntudatát. Meg kell érteni, mily mértékig uralták akkor a cseh ós részben a szlovák munkásságot a nemzetiségi illúziók. Mint ismeretes, Ausztria-Magyarország szétverése nem önmagától jött létre. Jelentős mértókig éppen a cseh munkások voltak azok, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gondolatainak hatása alatt s Leninnek és Sztálinnak a nemzetek önrendelkezéséről szóló elvei által vezettetve, aktív fellépésükkel és sztrájkjaikkal, különösen az 1918 október 14-én végrehajtott általános sztrájkkal hozzájárultak az Osztrák-Magyar Monarchia végleges összeomlásához és annak romjain az önálló nemzeti államok kialakításához. A nemzeti ós demokratikus forradalom végrehajtása után elhitték Masaryknak, Benesnek ós a szociáldemokrata vezéreknek minden fecsegését — hisz erősen a szociáldemokrata opportunizmus hatása alatt állottak, évtizedeken át ebben nevelkedtek — elhitték, hogy békés úton is elérhető a szocializmus. Nem is sejtették még akkor, hogy Habsburg-ellenes fellépésük gyümölcsét majd kizárólagosan és hosszú, időre a cseh burzsoázia fogja magáénak tulajdonítani ós hogy a munkásosztály érdekei kielégítetlenek maradnak. A dolgozó cseh tömegek s a munkások a cseh burzsoá államban akkor, 1919 első felében, még a saját államukat látták, azért védelmezték — saját kárukra — a szocialista nekik is szabadságot hozó Magyar Tanácsköztársaság hadserege ellen. Nem volt kedvük a támadó fellépéshez a proletár Magyarország ellen, s ezt a támadást szabotálták is, ile végül is a kapitalista Csehszlovákia védelmére el hagyták magukat csábítani. A cseh burzsoázia értett hozzá, hogy fortéllyal, közönséges hazugsággal vezesse félre a dolgozó tömegeket Csehszlovákiában s kihasználja őket a maga kapitalista érdekei