Századok – 1953

Tanulmányok - A szovjet történészek néhány elsőrendű fontosságú feladatáról 427

432 A SZOVJET TÖRTÉNÉSZEK NÉHÁNY ELSŐBEN DO FONTOSSÁGÚ FELADATÁRÓL szövetséggel kapcsolatos reményei«. A tankönyv ugyanakkor nem tárja fel a Grúzia rabszolgaságba hajtására törekvő Törökország és Irán reakciós szerepét. Még erősebben nyilvánul meg a burzsoa-nacionalista álláspont S. Csheti »Tbiliszi a 19. században« c. munkájában, amely a legsötétebb színekkel festi Grúzia Oroszországhoz való csatlakozásának következményeit. A szovjet történészek éles harcot vívnak a burzsoa-nacionalista ferdítések és hibák ellen. A szovjet történettudomány egyik legfontosabb feladata a forradalmi éberség további fokozása a burzsoá nacionalizmus jelenségeivel szemben. A szovjet történészek munkáinak még mélyrehatóbban és sokoldalúbban kell elmondaniok a dolgozóknak, hogyan alakult ki az országunk népei közti barátság, hogyan jöttek létre a szovjet szocialista nemzetek, hogyan erősödött meg köztük a testvéri együttműködés, kölcsönös segítség, a kommunizmus felépítéséért folytatott közös harcban. * A Kommunista Párt és' az összes dolgozók hatalmas eszmei fegyvere Marx— Engels—Lenin—Sztálin tanítása. A Szovjetunió Kommunista Pártja sikerrel tölti be vezető szerepét a kommunista építésben, mert egész tevékenységét a marxizmus-leninizmus irányítja. A SzKP XIX. kongresszusának határozatai és a párt Központi Bizottságának ezt követő útmutatásai azt célozzák, hogy kádereink még mélyebben sajátítsák el a marxi-lenini elméletet, határozottan harcoljanak az elmélettől való minden elhajlás ellen, és helyesen fogják fel a marxizmus-leninizmus forradalmi tartalmát. A marxizmus-leninizmus az egyedül helyes tudományos elmélet, amely lehetővé tëszi a történeti fejlődós menetének és irányának ismeretét és törvényszerűségeinek feltárását. A szovjet történészek akkor fogják helyesen megoldani tudni az előttük álló feladatokat, ha rendszeresen és mélyrehatóan sajátítják el a marxizmus-leninizmus elméletét. A szovjet történettudománytól idegen az elvont sematizmus. Az olyan munkák ós cikkek, amelyek nem a tényekre támaszkodnak és csak elvont, általános fejtegetésből állnak, nem nevezhetők igazi tudományos munkáknak. A történeti kutatásoknak a tényanyagra kell támaszkodniok. Ugyanakkor a szovjet történettudomány számára idegen az üres empirizmus is. A tényeknek és az eseményeknek elméleti elemzés ós általánosítás nélküli egyszerű leírása, a »faktográfia« a történettudományt a primitív krónikák színvonalára szállítja le, és nem nyújt lehetőséget arra, hogy konkrét történeti anyagon tárjuk fel a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit. A faktográfia lényegében a történettudomány felszámolását jelenti. Történészeink azonban még nem szentelnek kellő figyelmet a marxizmus-len inizmus, a marxista filozófia és politikai gazdaságtan mélyreható tanulmányozásának. Sok történész helytelenül azt tartja, hogy a történelmi materializmus elméletének kidolgozása csak a filozófusok dolga, holott a történelmi materializmus csak a társadalomtudomány összes munkásainak vállvetett erőfeszítéseivel, a konkrét történeti anyag általánosítása és elemzése alapján fejlődhet. A szovjet történettudomány módszertani megerősítése szempontjából nagy jelentőségű magának a történettudomány történetének, a történetírás problémáinak kidolgozása. Ezeket a problémákat a történeti irodalom f igyel. mének középpontjába kell állítani, és meg kell világítani a Voproszi Isztorii hasábjain. A párt azt tanítja, hogy a marxizmus-leninizmus elsajátítása nem az egyes formulák és tótelek betanulását jelenti. A párt azt követeli, hogy ne dogmatikusan, hanem alkotó módon sajátítsuk el a marxi-lenini elméletet. Ezek az útmutatások teljes mértékben vonatkoznak az ideológiai front munkásaira, és így a szovjet történészekre is. A szovjet történettudomány halaszthatatlan feladata, hogy véget vessen a betűrágásnak és a dogmatizmusnak a kutatómunkában. Míg a múltban a társadalmi elméletek rendszerint holt, megcsontosodott dogmákká váltak, addig a marxizmus-leninizmus örökké élő, állandóan előrehaladó tudomány, amelynek szerves sajátsága a bátor újítás és alkotás szelleme. Helytelenül járnak el azok a történészek, akik pusztán összegyűjtik a marxista-leninista 'klasszikusoknak a vizsgált problémára vonatkozó kitételeit, és olyan tényeket sorakoztatnak fel, amelyek ezeket a megállapításokat megerősítik, és nem a marxizmus-leninizmus alaptételeinek felhasználásával, alkotó módon oldják meg a problémákat. Sok könyv, disszertáció, brosúra és folyóiratcikk szerzője nem meri megkísérelni a konkrét anyag önálló, alkotó kutatását, hanem minden erejét minél több- idézet összegyűjtésére összpontosítja. Az ilyen cikkek és disszertációk gyakran úgy festenek, mint különféle idézetek gyűjteménye, amelyeket alig köt össze a szerző néhány mondata, sőt ezeket az idézeteket a szerzők gyakran önkényesen kiszakít ják összefüggésükből és nincsenek tekintettel arra, hogy milyen feltételekre, helyre és időre vonatkoznak. Az egyes körülményekre vonatkozó megállapításokat mechanikusan átviszik más körülményre, és ezzel meghamisítják eredeti értelmét.