Századok – 1953

Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384

418 SÁNDOR, VILMOS sel megegyező vonásokat mutassa ki, s alig volt tekintettel a magyarországi viszonyokat jellemző, a klasszikus fejlődéstől eltérő sajátos vonásokra. Ugyanakkor, e módszerrel összhangban, a tényanyagból nem a magyarországi fejlődésre jellemzőt, a magyarországi viszonyok) a általános érvényűt állította előtérbe, hanem a kivételeset, a nem alapvetőt. Mindez együttesen nemcsak a jellemzés hiányosságához vezetett, hanem a valóságot a felismerhetetlenségig elváltoztatta. 9 A magyarországi gyáriparban a malomipar mellett, amelynek az abszolutizmus alatti fejlődési lendülete 1867 után még fokozódik s maradandóan domináló szerephez jut a kapitalista Magyarország gyáriparában, — a második helyet a vasgyártás foglalta el. Az osztrák burzsoázia az 1850-es évek közepéig lényegében érdektelenül állt szemben a magyarországi vasgyártás fejlődésével. A magyarországi tőkés ipaii fejlődés rovására erőszakos eszközökkel megteremtett osztrák textilmanufaktúra ugyanis mindaddig nem biztosított az osztrák burzsoázia számára nehézipari befektetésekhez elegendő tőkefelhalmozást, amíg 1853—1856 között nem téit át a gépi nagyiparra. 1853-ig tehát a legfontosabb akadály, amely Magyarországon főleg a feudális viszonyok között a vasgyártás fejlődését meggátolta volna, ezáltal elesett. Az ausztriai vasgyártás a XIX. sz. közepéig döntő méitékben az osztrák feudálisok kezén volt s csak gyengén fejlődött. Mivel pedig a Habsburg államnak hatalmi okokból szélesebb és fejlettebb vasiparra volt szüksége, maga vette kézbe az erre alkalmas kincstári uradalmakban a vasgyártást, nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon is. Pl. »a resicai vasművet 1769—1771 között létesítették. Már az előző században a magaskemencét vasárugyártásra rendezték be és 1793-ban itt és Bogsánban is, ahol ugyanekkor szintén volt már öntöde, 20.000 ágyúgolyót öntöttek a nápolyi koimány számára. Csak 1845-ben határozták el gépműhely létesítését, majd 1850-ben kibővítették. — Ugyanekkor egy kazánkovács-, ágyúfúró- és öntoművet is létesítettek.«121 Amikoira már a kapitalista teimelési viszonyok között az 1850-es években a vasútépítkezések ugrásszerű növekedésével és a gépek használatának fokozódásával a vasgyártás a monarchiában is az ipari fejlődés döntő elemévé válik és amikorra az osztrák burzsoáziának nehézipari befektetésekre is tellett, a magyarországi vasgyártás állami és magánterülete viszonylag megerősödött és a közös vámterület nem vált akadályává kibontakozásának, sőt, bizonyos értelemben serkentőleg hatott fejlődésére. Ennek jele volt, hogy Magyarország részesedése a monarchia nyersvastermelésében 1860-tól 1865-ig 25,7%-ról 34,2 %-ra emelkedett,12

2 121 Mitteilungen aus dem Gebiete der Statistik. Industrie-Statistik der österreichischen Monarchie für 1857. 73—75. 1. 122 Erre a kérdésre Lederer elvtársnő is rámutat. (208. 1.) »Itt még ana is' rá kell mutatni, hogy a monarchia összvastermelésében ugyanebben az időién (62—65) a folytonos válságok következtében időleges visszaesés mutatkozott. Az ősszosztrák belső piac fejlődésének és az osztrák belső gyarmatosításnak sajátos törvényszerűségei következtében a visszaesés Magyarországon nem érvényesült.« — A sajátos törvényszerűségek kifejtésével azonban végkép adós maradt.