Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
A MAGYARORSZÁGI IPARI KAPITALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ' 415 burzsoáziának is, azzal a hozzáadással, hogy a nagybirtok terményei mellett üzemei számára olcsó kőszénre is szüksége volt. A magyar burzsoázia számára az Alföldi vasút építése, amely a terményforgalmat Pesttől elterelte, egyáltalán nem volt kedvező — nem is vállalt érdekeltséget ennek építésében. Egészen más jellegű volt azonban a Pest—Losonc közötti vasútvonal, amsly a salgótarjáni szénterületet hozta közelebb Pesthez és jelentős szerepet játszott mind a pesti, mind a nógrádi ipartelepek létrejöttében -és fejlődésében. Lsderer elvtársnővel ellentétben11 4 e vasútvonal építését az ipari kapitalizmus magyarországi kezdeti és további fejlődése szempontjából kiemelkedően döntő eseménynek tekintjük, amelyet pozitívan kell értékelni és szembe kell állítani a többi, az iparfejlődés közvetlen érdekeitől távol eső, a gabonatermelő nagybirtok érdekeinek alárendelt vasútépítésekkel. E vasútvonal spekulációs jellegét a vastermeléshez szükséges szén kérdésével igyekezett Lsderer elvtársnő indokolni,11 5 azonban abba a tévedésbe esett, hogy a sziléziai szenet a vasgyártásban a salgótarjáni szén versenytársának tekintette, mert nem tett különbséget a nyers vas előállításához, valamint a vasfínomításhoz szükséges szén között. A salgótarjáni szén ugyanis alkalmatlan volt a nyersvas előállításához, amihez sziléziai szénre lett volna a kohóknak szükségük : azaz a salgótarjáni és sziléziai szén nem versenyezhettek egymással. A Pest—Losonc közötti vasútvonal építése körül felmerült financiális nehézségek az általános nehézségeken felül abból is származtak, hogy sem az osztrák pénzarisztokrácia, sem a gabonatermelő nagybirtok érdekeit nem szolgálta. Pozitívan kell értékelni azért is, mert végeredményben nem kölcsönből és nem kamatgaranciával épült meg. Azért pedig az első 67-es magyar kormányt, mert az »összmonarchia« sztratégiai érdekeit azolgáló Keleti Vasúttól elvont 5 millió forinttal a losonci vasútvonal építését befejezte — megróni nem lehet. A burzsoázia két csoportja közötti különbözőséget mutatja, hogy Sshossberger az Alföldi vasút építésében, — a pesti kereskedő és ipari burzsoázia viszont a Pest—losonci vasút építésében vállalt érdekeltséget. A vasútépítésekről lévén szó, nem mulaszthatjuk el, hogy közbevetőleg néhány további megjegyzést ne fűzzünk »Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországoménak idevonatkozó részéhez. A »Nagybirtokosok és kereskedők« cím alatti fejezetben Lederer elvtársnő sok mozzanatot tár fel, amely a nagybirtok kizsákmányoló szerepét leplezi le, s különösen pozitív értékűek a vasútépítő munkások, a tőke e »könnyű lovassága« helyzetére vonatkozó adatok. Ugyanakkor azonban az anyag összeválogatása s a feldolgozás egyes szempontjai hibáztathatok. A nagybirtok spekulációját túlnyomóan meg nem valósított terveken mutatja be, még hozzá olyan terveken, amelyek a nagybirtok mezőgazdasági érdekeitől távol esnek és megvalósulásuk esetén inkább ipari és kereskedelmi érdekeket szolgáltak volna. Ez sokat levon a leleplezések jelentőségéből. A felhasznált anyagon lényegében nem sikerült kimutatni azt, ami legfőbb célja volt, hogy a nagybirtok és a kereskedelmi tőke a vasútspekulációban összefonódott. Viszont a nagybirtokosság gyarmati agrárkapitaliz-114 Lederer, i. m. 109. 1. 115 Lederer, i. m. 106. 1.
