Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
A MAGYARORSZÁGI IPARI KAPITALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ' 411 iparba, — de nem általában a mezőgazdasági iparba. »Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon« azonban nemcsak ezt tévesztette szem elől, hanem azt is, hogy a magyarországi mezőgazdasági iparnak viszonylag leggyorsa bb ütemben és legszélesebben fejlődő, az ipari forradalom viszonylag előrehaladöfT stádiumában lévő ága : a malomipar volt, melynek fejlődésében az osztrák burzsoáziának, — egyetlen balul sikerült próbálkozását, a Szegedi Exportmalmot kivéve10 2 — sem szerepe, sem érdekeltsége nem volt. A malomipar fejlődése mögött a cukorgyártás fejlődése messze elmaradt. A magyarországi cukorgyárakat alapító osztrák kereskedő-gyáros burzsoázia nem az »új kapitalista gyarmati piac fellendítését célozta« — amint Lederer •» elvtársnő állítja, — hanem a nagyobb profit lehetősége, amit a magyarországi alacsonyabb munkabérek mellett tudott a dolgozó népből kisajtolni, vonzotta Magyarországra s a magyarországi jpiac fellendítésének célja nyilvánvalóan kiesett látóköréből. E mallett — amint a cukorgyárak keletkezésére vonatkozó ^idatok mutatják — az ausztriai cukoripari gépgyártásnak fontos kísérleti terübteként is szolgált, ahol az újabb technikát kevesebb kockázattal próbálhatták ki. Az abszolutizmus utolsó éveiben a szeszgyártásban is kialakulóban van a nagyipar, nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. A nagyváradi Lederer-, Lobié- és Moskovics-féle, az aradi Neumann-féle, a temesvári Schlichting-féle szeszgyárak a hatvanas évek közepén méreteikben vetekednek a pesti gyárakkal. A szeszgyárak gépesítése 1852-től 1863-ig 31 lóerőről—361 lóerőre, ugyanakkor Ausztriában 126 lóerőről 414 lóerőre növekedett ;103 a magyarországi szeszgyárak fejlődési üteme teháb nemcsak lényegesen gyorsabb volt, mint az ausztriai gyáraké, hanem az ausztriai szeszgyártás — méreteit tekintve — nem is került lényegesen túlsúlyba a magyarországival szemben. Az ausztriai szeszgyártás technikai színvonala azonban jóval felette állt a hazainak. »Ki hinné — írják 1864-ben — , hogy olyan ország, mint Magyarország, ahol minden nehézség és akadály ellenére nagy mértékben folyt eddig a szeszgyártás és még folyik is — a szükséges finomító gyárak híján van és hogy a szeszt finomítás céljából Magyarországról Bécsbe küldik, hogy finomított állapotban ismét visszakerüljön Magyarországra?«10 4 Az egyetlen szeszgyár, amsly 1860 előtt rektifikáló készülékkel rendelkezett, a Gschwindt-féle volt.10 5 A szeszgyártás döntően — egy-két kivételt leszámítva — a magyar burzsoázia kizsákmányoló területe volt. Lederer elvtársnő eltúlozza a »példáiként felhozott Schedel Károly szerepét a magyarországi szeszgyártás fejlődésében. A szóbanforgó Örömvölgy-utcai gyárat nem Schedel, hanem Aranyváry alapította. Schedel az átvett gyárat talán megnagyobbította, hogy milyen mértékben, azt nem tudjuk megállapítani, mert nem ismerjük a gyár terjedelmét Aranyváry idejében, s mivel Lederer elvtársnő az egyetlen adatot, hogy t. i. Schedel tulajdonában a gyár 54 munkással dolgozott, vitássá teszi, — későbbi mérete is kétséges. De éppen az a tény, hogy nem maradt több adat fenn, arra vall, hogy a gyár nagyobbítása nem lehetett jelentős. A gyár Schedel tulajdonában nem is virágozhatott túlságosan, mert külön -102 Pester Lloyd 1861. 124—130. sz. 103 Id. osztr. stat. munka 9., 28—32. 1. 104 Jetiinek, i. m. 42—43. 1. 105 Bp. kam. jel. az ip. áll. 1870/75, II. 287. 1.
