Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
A MAGYARORSZÁGI IPARI KAPITALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ' 405 nem leplezgethetjük azt a tényt, hogy nem tartozunk a bank édesgyermekei közé... Amíg Bécsben másod-és harmadrangú cégek 6—800 000 frt váltóhitelt kapnak, addig nálunk 50 000 frt az a legnagyobb — »szerencseszám«, amit a legelsőrangú cég a banknál leszámítolhat.«8 4 Hasonló volt a panasz a Kreditanstalt fiókjával szemben is, amely »bécsi váltókat és bécsi telepítvényeket szemmellátható előnyben részesít, és a helyi váltókat háttérbe szorítja.... ez a megnyilvánulás azoknak a centralizációs törekvéseknek a folyománya, amelyek pénzügyi területen is fenn akarják tartani Bécstől való függőségünket és az itt-ott felbukkanó emancipációs törekvések visszaszorítására irányulnak.«85 A magyarországi hitelrendszernek az abszolutizmus utolsó éveiben bekövetkezett fejlődése, bár rohamos volt, méreteit illetően korántsem volt eléggé jelentős. Még 1866-ban is Magyarországon a hitelügy egészen kisszerű keretek között mozgott. Mindössze 4 bank, 1 földhitelintézet és 58 takarékpénztár működött, melyeknek tőkeereje együttesen nem érte el a 100 millió forintot. Hogy mennyire jelentéktelen volt ez a tőkeerő, abból látható, hogy ugyanebben az időpontban Ausztria egyik nagy bankjának, a Kreditanstaltnak tőkeereje egymagában 141 millió forintra rúgott.8 6 A magyarországi hitelrendszer az egyszerű pénzközvetítés szerepén még nem jutott túl, sem értékpapírok, sem részvények kibocsátásával nem foglalkozott. Tőkeereje majdnem kizárólag belföldi tőkéből, részben takarékbetétekből tevődött össze. Fejletlen volt a- pénzpiac terjedelme is. 1866-ban a váltóforgalomra jellemző váltóállomány az összes magyarországi hitelintézeteknél együttesen 23 millió frt-ot, az értékpapírelőlegek összege 6 millió forintot tett ki.8 7 Amint a magyarországi hitelrendszer 1860 utáni viszonylag gyors fejlődését a kereskedelmi tőkefelhalmozás tükrének tekintettük, — s joggal, mert a magyarországi hitelintézetek tőkeerejének egy jelentős része a kereskedőtőkések szabad pénztőkéinek összpontosulásából keletkezett és a hitelintézetek profitja javarészben a kereskedőtőkések profitját szaporította — ugyanúgy meg kell állapítanunk, hogy a kereskedelmi tőke 1860 után kétségtelenül rohamosan fokozódó felhalmozódása ellenére összméretében igen korlátozott maradt. Magyarország gyarmati függése és a feudális maradványok a kereskedelmi tőke felhalmozása számára viszonylag kedvező lehetőséget jelentettek, különösen az ipari tőkekoncentráció roppant korlátolt lehetőségeihez viszonyítva. A mindinkább uralkodóvá váló szabadkereskedelmi irányzat és főleg a vámhatár megszüntetése Ausztria és Magyarország között a kereskedelem fejlődése számára kedvező volt. Ugyanakkor azonban ugyanezek a körülmények a felhalmozás meggyorsulása mellett korlátozták az összkereskedelmi tőke terjedelmét. Nemcsak azért, mert a magyarországi iparfejlődés elmaradottsága — és itt elsősorban a textilipar hiányára kell utalnunk — szűkítette le a felhalmozás lehetőségeit, hanem azért is, mert a magyarországi kereskedőtőkések állandó versenyharcban álltak az osztrák kereskedőtőkésekkel, akik nagyobb vagyonukra, a fejlettebb ipar által nyújtott szélesebb lehetőségekre, az abszolút kormányhatalom kivételező támogatására támaszkodva és az osztrák hitelrendszer segítségével — amihez a magyarországi pénzpiac és 84 Jahresb. 6. 1. 85 U. o. 86 Compass Leonhardt. 1869. 304. 1. 87 Vargha, i. m. 598, 610. 1. 13 Szűzadok
